A nemrégiben kezdett gyűjtés eredményeként az elmúlt években a Ludwig Múzeum számos videomunkával gyarapodott, melyek egyben a műfaj változatosságát is reprezentálják. A gyűjteményben a VHS szalagtól a többcsatornás, nagy felbontású, szinkronizált vetítésekig és a digitális technikát is alkalmazó animációkig mindenféle alkotás megtalálható - olvasható az összegzésben.
A műfaj magyarországi kezdeteit Bódy Gábor és Hajas Tibor munkáin keresztül mutatják be. A nyolcvanas évek kelet-európai installációművészetét Zbigniew Libera, Rónai Péter és Koncz András munkái képviselik.
A kilencvenes évek sajátos témáihoz - a test, illetve a társadalmi nem kérdéseihez - köthető Katarzyna Kozyra, Katja Pratschke és Hámos Gusztáv, illetve a holland ikerpár, Liesbeth és Angelique, azaz L.A. Raeven egy-egy installációja. Komoróczky Tamás és Németh Hajnal munkái ugyancsak a kilencvenes évekből a mozgókép és a popkultúra viszonyára, míg a Loud&Clear projektjei a reklámipar sajátos képhasználatára irányítják a figyelmet.
A múzeum összegzése szerint a képi humor és kreativitás eszközeivel dolgozik a brit szerzőpáros, John Wood es Paul Harrison. Forgács Péter, Szirtes János és Révész L. László filmjeinek központi kérdése a megkonstruált múlt, a személyessé tett, kisajátított kultúrtörténet, míg Joao Penalva mozijában a szöveg segítségével formálódik történetté az alig változó kép.
A sort az ezredforduló után készült művek, Sugár János, Nemes Csaba és Laurie Anderson alkotásai zárják, melyekben a társadalmi feszültségek és az erőszak kérdései kerülnek felszínre.
A múzeum gyűjteményét bemutató kiállítássorozat lezárásaként látható program vendége a fiatal filmrendezők egyik legtehetségesebb képviselője, Fliegauf Benedek, aki Tejút című kilenc csatornás videoinstallációját elsőként mutatja be a múzeumban.
