Ötletes szerkezetek
„Bárcsak lenne egy olyan szerkezet, amivel…” - kezdjük a mondatot, ha tanácstalanok vagyunk, hogyan oldjunk meg valamit. Ezeket az ötleteket érdemes feljegyezni, ugyanis lehet, hogy ma még butaságnak tűnnek, de ki tudja: pár év múlva tal
2008. január 30. szerda 07:40 - Mohai Szilvia
A napokban jelent meg a hír, hogy amerikai tudósoknak sikerült áramkört és fényforrást beépíteniük egy kontaktlencsébe, így az a látáskorrigáláson kívül más feladatokat is elláthat a jövőben: szolgálhat monitorként, illetve pilótáknak és sofőröknek segíthet a menettulajdonságok leolvasásában. Az új találmánnyal kapcsolatban felmerül a kérdés: milyen dolgok találhatók még az emberen vagy környezetében, melyeket egy jó ötlettel „fel lehetne dobni”; azaz új funkciókkal ellátni. Mielőtt a sci-fikből ismerős robotok jutnának az eszünkbe, akiknek mindenféle eszközök állnak ki a kezéből-lábából-testéből; meg kell említenünk, hogy csak olyan újítások jöhetnek szóba, amelyek mellett az ember megőrizheti ember mivoltát, és nem válik „géphordozó testté”; illetve, az esztétikai szempontokat is figyelembe vesszük. Az alább említett szerkezeteket remélhetőleg a későbbiekben valaki valóban feltalálja. Lássuk, mivel növelhetnénk kényelmünk és biztonságunk.
Induljunk ki a már említett kontaktlencséből. Az áramkör mellett építhetnénk bele infrakamerát is, hogy mi is lássunk a sötétben, mint a macska; illetve "távcsövet", hogy már messziről észrevegyük, ha mondjuk egy fegyveres rabló közeleg. Még egy hasznos szerkezetet építhetnénk a lencsébe, persze csak akkor, ha már tökéletessé fejlesztették az apró tárgyba szerelt komputert. Egy még apróbb fényképezőgépet helyezhetnénk el benne, s ha már ez is megvan, továbbfejleszthetnénk a rendszert egy arcfelismerő program beiktatásával. Jártunkban-keltünkben a lencse lefényképezné minden szembejövő ember arcát, majd elraktározná az adatokat. A következő alkalommal pedig végigfuttatná az új arcokat az adatbázison, s a rendőrségi ujjlenyomat-felismerő program mintájára jelezné, ha egyezést talál. Így elkerülhetnénk az „Ezt az embert láttam már valahol. De hol?”-érzést: azonnal tudnánk, kivel állunk szemben.
Említettük a monitort is, és ha már monitor, az embernek akaratlanul eszébe jut a billentyűzet. Ha a monitort sikeresen beépítettük a kontaktlencsébe, ki kellene használni annak mobil mivoltát: nehogy már egy „mezei” billentyűzeten pötyögve bámuljuk a szemünkre tapasztott képernyőt. A fejre helyezett elektródák segítségével meg lehetne vizsgálni, az agy éppen melyik betű képét idézi fel, s az egyből megjelenhetne a monitoron. Így Word dokumentumaink vagy e-mailjeink gépeléséhez nem kellene billentyűzetet használnunk. Már ha más hullámokat bocsát ki az agy egy-egy betű felidézésekor. Majd a tudósok megmondják.