Mit szóltál az elnök nyilatkozatához?

- Borzasztó nagy elismerés nekem, hogy valaki ennyire bízik bennem. Nagy érzelmi reakciót váltott ki belőlem, hiszen az elnöknek nem fűződött érdeke ahhoz, hogy engem támogasson.

- Akkor biztosra vehetjük, hogy ott leszel Pekingben?

- Azt tudni kell, hogy a szabadkártyával való indulás nem ilyen egyszerű, hiszen ilyen erővel bárki adhat szabadkártyát, ugyanis nem az elnök dönt arról, hogy ki kapja meg ezt lehetőséget, és ki nem, ha jól tudom, ő csak javasolhat neveket. Ezen kívül ott van az is, hogy ha két magyar kijut az olimpiára, akkor nem fogok egy magyar kárára sem indulni, hiszen egy nemzetből csak két vívó kvalifikálhatja magát. Ha Szász Emese mellett még valaki kiharcolja az indulás jogát, én semmiképpen nem fogom lobogtatni a szabadkártyámat és hangoztatni, hogy márpedig én indulni akarok. Az ő kvalifikációjuk sokkal erősebb mint egy szabadkártya. Ha mégis rosszul tudom, és az a szabály, hogy a két kvalifikált magyar mellett is indulhatok, az nagyon nagy boldogság lenne, bár hozzátartozik, hogy egy kétszeres olimpiai bajnok szégyellheti magát, ha nem tudja kiharcolni az indulás jogát.

- Erre azért még minden esélyed megvan...

- Az lenne az igazi, ha saját jogon, a kvalifikáción kiharcolt eredményeimmel indulhatnék. Ha úgy nem sikerül, és nem más kárára indulok, akkor elfogadom és megköszönöm a szabadkártyát. Jelenleg azonban abszolút nem foglalkozom ezzel a dologgal, mert még nagyon sok minden nincs tisztázva.

- Az előző olimpiák kvalifikációin meglehetősen hullámzó teljesítményt nyújtottál, de amikor kellett, legyőzhetetlennek bizonyultál. Ezúttal is számíthatunk hasonlóra?

- Ez az év végig rosszul sikerült, az a szerencsém, hogy kiegyenlítetlen a mezőny, össze-vissza szedegetik a pontokat, ezért én a stabil közepes eredményemmel még mindig ott vagyok az üldöző bolyban. Egyelőre az a fontos, hogy bekerüljek a tizenegy európai vívó közé, mert nem szeretném a magyarok kárára felhasználni a szabadkártyát.