Takáts Gyula 97 éves

Takáts Gyula, a kortárs hazai költők doyenje, aki Kaposvár belvárosában él, már majdnem kilencvenhét évet élt meg, de még minden nap sétál egyet a kertjében. Ha az idő engedi, messzebbre is elmerészkedik, a Szent Imre templomig vagy a Berzsenyi parkba. Nem akarja elhagyni magát; kívánkozik a friss levegőre, s csak annyit panaszol, hogy bár korához képest egészséges, olykor rájön a szédülés.

Pedig, mint mondja, a vérnyomásával nincs semmi gond; még a vörösborra sem megy fel. Merthogy a tabi születésű és a Nyugat harmadik nemzedékéhez tartozó Baumgarten-, József Attila és Kossuth-díjas költő szereti a jóféle nedűket. Mióta túladott a becehegyi szőlőn, ahol számos jeles írótárs - köztük Somlyó György, Fodor András, Vas István, Tüskés Tibor - is megfordult, és bejegyzéseiket, rajzaikat a Bacchus könyve őrizte meg, már nem a saját borát issza. Az utóbbi években a száraz vöröset részesíti előnyben, amellyel a barátok látják el. Minden étkezéshez tölt magának egy pohárkával.

- Nem vagyok nagy ínyenc - jegyzi meg, miközben ezt meséli.- Nincs is kedvenc ételem. A református gimnáziumból hozzák az ebédet, és mindig elégedett vagyok vele. Ebéd után pihenek egy kicsit, aztán megkeresem régebben írott verseimet, amelyeket nem szerkesztettem kötetbe, kezembe fogok egy grafitceruzát, és olvasgatom, javítgatom őket. Hátha egyszer ezek is egy könyvvé állnak össze.

Úgy mint ahogy a napokban bemutatott, a Pro Pannonia Kiadó gondozásában megjelent, s az utóbbi másfél év termését tartalmazó Hol is a volt című verseskötet, és a vele együtt kiadott leveleskönyv, amelyben Fodor András és Takáts Gyula 1948 és 1997 közötti levelezését követhetjük nyomon. Takáts Gyula gimnáziumi tanítványa volt ugyanis Fodor András Kossuth-díjas író, költő, műfordító, de osztályfőnöke volt a hajdani Somssich, ma Táncsics Gimnáziumban dr. Boross Péter egykori miniszterelnöknek is.

Nappalijában roskadozó könyvespolcok fogadják a vendéget, s íróasztalán is kötetek tucatjai.
- Sok könyvet küldenek nekem, amelyeket illik elolvasni és válaszolni rá. A kortárs irodalom színe-java eljuttatja hozzám legújabb kötetét. Most éppen Lator László verseit olvasom - mutatja a legújabb ajándékkönyvet.

Takáts Gyula az utóbbi évtizedekben élő klasszikussá vált. Talán nincs is már a mai irodalmárok között, aki együtt sétált volna József Attilával, s akinek első kötetéről - ez volt a Kút -, Babits kért recenziót a Nyugatba Radnóti Miklóstól. Weöres Sándorral évfolyamtársak voltak, és baráti köréhez tartozott Várkonyi Nándor is. Berzsenyit, mint költő elődöt pedig különösen tisztelte. A Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság elnökeként is fontos számára a "niklai remete" szellemiségének életben tartása.

Gyula bácsi gazdag életművét több mint hatvan kötet alkotja, műveit folyóiratok, antológiák közlik. Azt tartja, mindent megkapott az élettől, s csak az fáj neki nagyon, hogy néhány éve meghalt a felesége. Mint megjegyezte: üres maradt a ház, de szerencsére a helybeli barátok gyakran felkeresik. Születésnapjára is sokan összesereglenek; a kaposvári városháza dísztermében február 4-én, 97. születésnapján köszöntik. Itt lesz Pomogáts Béla irodalomtörténész és Czigány György költő is, de fejet hajt életműve előtt Kaposvár, Tab és Balatongyörök polgármestere is.
E három városban választották díszpolgárrá Takáts Gyulát, akiről Juhász Ferenc azt írta: a csöndből, a merengésből, tűnődés-sűrűből szőtt földre száműzött emberi angyal ő, aki csak nézi a fölötte és benne kéken szálló időt bajszos, nehéz aranyszita-mosolyával. Fénytükre világ, az elmúlás elleni derűs küzdelem.