A fővárosi MSZP-frakció hétfőn este a frakcióvezető javaslatára elmarasztalta azokat, akik a közgyűlés decemberi ülésén a korábban meghatározottól eltérően szavaztak. Három színház igazgatói posztjára emiatt, a városvezetés álláspontjával ellentétesen, nem írtak ki pályázatot, hanem a kulturális bizottság által korábban eldöntött kinevezéseket erősítették meg.

A 17 év után először hozott frakcióelmarasztalás szerint az ajánlott szavazásoknál tévedésből másként voksolóknak a 113 ezer forintos képviselői alapdíj 3 százalékának megfelelő büntetést kell fizetniük. Ez érinti Horváth Csabát, Hagyó Miklóst, Steiner Pált, Devánszkiné Molnár Katalint, Somlyódy Csabát, Gajda Pétert, Germánné Vastag Györgyit és Mitus Zsuzsannát. A képviselői alapdíj 10 százalékát fizeti Hunvald György és Gy. Németh Erzsébet, akik a kötelező jellegű szavazástól szándékosan tértek el.

Az eset után Gy. Németh Erzsébet - a szocialisták korábbi főpolgármester-jelöltje - az MTI-nek elmondta: meglepő és furcsa dolognak tartja, hogy megválasztott képviselőket „némaságra” akarnak kárhoztatni, és eltiltanák őket attól, hogy szakmai álláspontjukat elmondják a közgyűlésben. A frakció többségi álláspontjával ellentétesen, ő nem tekinti „agitációnak, mozgósításnak” azt, ha valaki szakmai álláspontját elmondja a közgyűlésben. Leszögezte, hogy a jövőben is képviselői esküjének megfelelően jár el.

Gy. Németh nyilatkozata arról árulkodik, hogy bizony vannak feszültségek a fővárosi MSZP-n belül. Ezt némiképp alátámasztotta Burány Sándor, az MSZP budapesti elnöke és Steiner Pál frakcióvezető is, akik elmondták: a jövőben rendszeresen áttekintik a szavazási fegyelmet, és kisebb-nagyobb büntetésre számíthatnak azok, akik megszegik az előírásokat - Ezek szerint a fővárosi MSZP-n beül retorziók kilátásba helyezésével lehet csak egységes álláspontot kialakítani?
A legfigyelemreméltóbb nyilatkozatot Hunvald György tette a távirati irodának: „Sok mindenkitől elfogadok kritikát, de vannak olyanok, akik nem is olyan régen még a politikai ellenfeleink között ültek, vagy az ő bizalmukból tevékenykedtek különböző bizottságokban. Ők ne próbáljanak meg engem etikára tanítani”.

Ezek után kerestük meg a VII. kerületi polgármestert, akit korábban a baloldali sajtóban Demszky Gábor egyik lehetséges utódjaként is emlegettek (HVG:2005. február 23.).

Mi volt az a konkrét eset, ami kapcsán nem alakult ki egységes álláspont a frakción belül?

A történet ott kezdődött, hogy a főváros Kulturális Bizottsága úgy döntött, hogy három színházigazgató megbízatását újabb pályázat kiírása nélkül meghosszabbítja. Ezek a színházigazgatók valamikor pályázat útján kerültek pozíciójukba: Szirtes Tamás a Madách Színházba, Sas József a Mikroszkóp Színpadhoz, Márta István az Új Színházba. Jó színházat csináltak, jó szakemberek, jó a társulat, és ezért döntött úgy a bizottság, hogy meghosszabbítja megbízatásukat pályázat nélkül. Nem először fordult elő ilyen, mert például múlt nyáron a József Attila Színház esetében is így történt. A Fővárosi Közgyűlés viszont ezt a döntést kívánta felfüggeszteni. Az MSZP frakció ezért kötelező szavazást rendelt el arra, hogy a bizottsági döntést fel kell függeszteni, és pályázatot kell kiírni.

Ön ezzel nem értett egyet. Miért?

Úgy gondolom, hogy egyenlő mércével kell mérni: ha a közműcégek igazgatóit nem pályáztatjuk, ha a kórházigazgatókat nem pályáztatjuk, akkor ugyanígy kell eljárni a színházigazgatók esetében is, vagyis az elmúlt 18 év gyakorlatát kell követni. Én pályázatbarát vagyok, de akkor mindenkit pályáztatni kell. Ezt a véleményemet mondtam el a közgyűlésben, és ez verte ki a biztosítékot.