Kerepesi rezdülések

A magántanuló-kérdés amiatt került előtérbe az utóbbi napokban, mert az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány kuratóriumi elnöke szerint a kerepesi általános iskolában mintegy harminc roma diákot oktatnak elkülönítetten, és egy csoportnak pedig csak heti két nap engedélyezik az iskolába járást. Ez a gyakorlat az alapítvány szerint sérti a közoktatási törvényt, míg Czeglédy Edit igazgatónő és Franka Tibor polgármester arra hivatkoznak, hogy az érintett gyermekek nem is igénylik a rendszeres iskolába járást.

Kerepes első embere lapunknak korábban is nyilatkozott már a helyzetről: „Az ügy lényege, hogy Magyarországon mélyül a szegénység, és nő a munkanélküliség, ami fokozottan igaz a kisebbségekre. De a szegény családból származó gyerekek bőrszínre, nemre, vallásra való tekintet nélkül nehezebben illeszkednek be. Sokan éhesen érkeznek az iskolába, ott esznek csak. A szülők nem törődnek velük, és azt mondják, miért nem foglalkozik a gyerekekkel az iskola. Ha pedig a gyereküket megszidják, akkor reklamálnak, hogy miképp jönnek ehhez a tanárok. Előfordult, hogy a szülők ötösével jöttek be az iskolába és felforgattak mindent.”

A többségi társadalom ítélete és előítélete

Az érem másik oldalát is érdemes megvizsgálni. Sok szülő amiatt viszi el gyermekeit az iskolákból, mert egyszerűen nem látja biztosítva tanulmányi előrehaladását, fejlődését olyan intézményben, ahol rendszeresen kell magatartászavaros diákokkal foglalkozni, vagy egyszerűen az iskolai közbiztonság nem kielégítő. Ugyanis lehet, hogy a neveléselméleti szakértők szerint a roma integrációt, társadalmi mobilizációt a heterogén oktatás biztosítja, ám az is tény, hogy a többségi társadalomhoz tartozó szülők a tanulmányi előmenetelt fontosabbnak gondolják a tolerancia elsajátításánál.

Sajnos a média reflektorába került iskolai bántalmazási esetek (legutóbb Könnyű Róbert EB-bronzérmes bokszoló megverése) nem segítik a magatartászavarós, agresszív fiatalokat kizárólag a romákkal azonosító szülők véleményének árnyalását. Továbbá az is igaz, hogy a cigány társadalom jó részében nem képez még elsőrendű prioritást a minél magasabb iskolai végzettség megszerzése, részben szociológiai okokból, részben társadalmi előítéletek miatt. Ide kapcsolható az is, hogy körükben a tapasztalatok szerint nagyobb arányú a gyerekeket ért vélt vagy valós sérelmek agresszív szülői fellépéssel történő megválaszolása, amik szintén nem tesznek jót az integrációs törekvéseknek. Summa summarum: a változás társadalmi, állami, illetve roma részről is szükséges, és egyre sürgetőbb.