Bartis Attila regényéből Garaczi László és Alföldi Róbert közösen írták a film forgatókönyvét. Bár a színész-rendező készített már tévéfilmet a Magyar Televíziónak (A Nagy Könyv Micimackó-ját, illetve Janikovszky Éva Kire ütött ez a gyerek? című művének adaptációját), játékfilmes rendezőként most debütál. A Nyugalomból Bartis Attila készített egy színpadi változatot is, Anyám, Kleopátra címmel, amit a Nemzeti Színházban játszottak. Garas Dezső rendezésében szintén Udvaros Dorottya játszotta a főszerepet. Bartis Attila ragaszkodott hozzá, hogy a filmben is Udvaros alakítsa Weér Rebeka színésznőt, így most ugyanaz a szerep, de mégis más.

A történet a rendszerváltás utáni években játszódik, igaz, a művészcsalád belső konfliktusai, amelyeket ábrázol, az előző érában gyökereznek. A férfi főhős, Weér Andor író (Makranczi Zalán) anyjával, a valaha ünnepelt színésznővel, Weér Rebekával (Udvaros Dorottya) él együtt. Vagy legalábbis próbál együtt élni, inkább kitörni szeretne, ebben segít majd neki a szerelem. Rebekát a rendszer tönkretette, ha már nem lehet színpadon, nincs értelme semminek. Tizenöt éve ki sem tette a lábát a lakásból, egyedül disszidens lányának levelei tartják benne a lelket. Bár a leveleket valójában a fia írja, ezt az asszony nem tudja. Szeretet és gyűlölet váltakozik anya és fia kapcsolatában. Mígnem megérkezik Fehér Eszter (Gryllus Dorka), aki a fiú számára a kitörés lehetőségét biztosítja.



A Nyugalom nem egyszerű téma. A Bartis Attila azonos című regényéből forgatott filmdráma minden, csak nem könnyű, esti szórakozás. Én úgy fogalmaznám meg, hogy művészfilm a nagyközönségnek. Az alkotók szándéka az lehetett, hogy a „plázázó mozisok” is jegyet váltsanak rá. Nem tudom, hogy így lesz-e, de akik fogékonyak a mély érzésekre, azoknak sokat adhat a Nyugalom.

Lassan indul a film, arra gondoltam, ez aztán tényleg nyugodt lesz. Egyre jobban belesüppedtem a mozi kényelmes, puha székébe, és ha becsuktam volna a szemem, nem tudtam volna semmiről. Míg fel nem csendül a hegedű. Paganini játéka végigkíséri az egész filmet. Nem hiányzik a hangzatos főcím zene, de a végéről sem. Csend van, amikor csendet szeretnénk, és zaj, amikor kiabálni támad kedvünk.

Ebben a filmben nem az akció a lényeg. A színészi játék Udvaros Dorottyánál úgy bontakozik ki, ahogy azt Alföldi megálmodhatta. Egyik jelenetben egy érett, vonzó nő, míg a másikban idős, megtört asszony, aki tényleg csak a halálra vár. Az ifjú tehetséggel, Makranczi Zalánnal Kecskeméten dolgozott együtt a rendező. „Ő volt az én Don Carlosom, ezért aztán őt is behívtam egy kasztingra. Bejött, leült, és megláttam benne Weér Andort” – nyilatkozta Alföldi. Gryllus Dorka szépsége néha olyan rútságokra képes, hogy az ember tényleg azt hiszi, hogy a nő ördög és angyal egyszemélyben. Hernádi Juditnak a könyvkiadó asszony szerepe jutott. Leegyszerűsítve ez pár dugást és szopást jelentett. Ettől kicsit nagyobb névnek gondolná az ember, minthogy ennyiben kimerüljön a karaktere. Bár Gálffi László (mentős) is többet érdemelt volna annál a két percnél.



Nem mehetünk el szó nélkül a Magyar Televízió mellett sem. Értéket közvetít, mondja a szlogenje már egy ideje. És most valóban. Az MTV a Sorstalanság óta nem vállalt ilyen mértékben szerepet magyar film gyártásában. A gyártási kapacitás mellett készpénzzel is beszállt, majd a Mozgókép Közalapítvány is hozzátette a maga részét 40 millió forint vissza nem térítendő szelektív támogatás formájában.

Kepes András valahogy úgy nyitotta meg a vetítést, hogy nem tudja, mit kívánjon, sikeres legyen a film, vagy ne. Alföldiről tudjuk: jó színész, jó színházi rendező, jó műsorvezető, jó igazgató, és még festeni is tud. Ám ha most kiderül róla, hogy jó filmrendező is, sokan fogják irigyelni, amiért Kepes egyáltalán nem irigyli.

Mikor vége lett a filmnek egy idős néni azt mondta magáról a mozi ajtajában: „ehhez, kicsit prűd vagyok”. Én nem tartom magam annak, de nem hiszem, hogy csak emiatt tetszett volna a film. Igaz lehet az a képlet, hogy amihez Alföldi nyúl, arra érdemes figyelni. Függetlenül attól, kinek mennyire tetszik, látni kell, és majd mindenki eldönti.