A finálé és visszhangja

Ezek fényében meglepő, és a nyugati diplomáciai körök számára megnyugtató eredmény született vasárnap az óriási, 67,6 százalékos részvétel mellett. Tadic a szavazatok 50,57 százalékát söpörte be, míg Nikolic csupán 47,71 százalékot gyűjtött. A differencia alig százezer voksban mutatkozott meg, ami Nikolic szerint jó alapja lehet később politizálásának. Tadic pedig, miután bejelentette győzelmét, tanácskozásra hívta riválisát, majd megtette azt a gesztust, amit elemzők szerint a voksolások előtt kellett volna: egyezséget kötött a magyar érdekek melletti kiállásról Pásztor Istvánnal.

Az MK elnöke ennek megfelelően pozitívan értékelte az eredményeket, mint mondta: „A legfontosabb, hogy Tadic nyert. Ez megnyugtató. A számokat figyelembe véve pedig láthatjuk, hogy hihetetlen mértékben járult hozzá a magyar közösség ehhez a győzelemhez. Ebből kiindulva mondom, hogy a jövőben még erőteljesebben terjesztjük fel a követeléseinket. Azokat pedig meg kell hallgatniuk, és így az eddig tapasztalt hezitáló hozzáállással fel kell hagyniuk.”

Nemcsak a vajdasági magyarok örültek a Belgrádban fiesztahangulatot előidéző Tadic-győzelemnek, hanem az első külföldi reakciók is pozitívak. Német részről Thomas Steg helyettes kabinetszóvivő hétfőn nyilatkozatban hangsúlyozta, hogy a német kormány örömmel fogadta Tadic elsőségét: „A szerb nép megerősítette, hogy az ország jövőjét Európában képzeli el." Göncz Kinga szintén gratulált a régi-új elnöknek, és hangsúlyozta, hogy Szerbia ezek szerint tovább erősítette uniós szándékait.

Hogyan tovább? Kérdések és kételyek

A választási eredmények részletes vizsgálata ugyanakkor nemcsak derűre ad okot az Európa-pártiaknak: ugyan a Vajdaságban Tadic nyert, ám Közép-Szerbiában Nikolic lett az első. Ez pedig, ahogy Pásztor is fogalmazott, az ország jelképes két részre szakadásának a veszélyét vetíti előre. A magyarok számára megnyugtató ugyanakkor, hogy Szabdkán, Topolyán, Zentán, Temerinben, tehát a tömbmagyarság városaiban elsöprő Tadic-fölény alakult ki. Üröm az örömben, hogy sok magyar nem élhetett szavazati jogával, ugyanis elírták az ehhez szükséges azonosítószámukat. A vajdasági napilap, a Magyar Szó megpróbált jogorvoslatot kérni, ám ez sikertelen maradt.

S hogy mit hozhat a jövő? A Demokrata Párt bravúrja felgyorsíthatja az uniós közeledést, Božidar Đelićnek kormányfőhelyettes február 7-én aláírhatja a stabilizációs és stabilizációs és társulási megállapodást az Európai Unióval, amihez január 28-an még nem kapott támogatást. Ennek egyik sarkpontja, hogy az EU szavatolja Szerbia csatlakozását, és megszünteti idővel a szerbekkel szemben alkalmazott vízumkényszert is.

Koszovó kiválása viszont nem lesz fájdalommentes: ahogy Göncz Kinga is fogalmazott, nem lesz könnyű Tadic-nak sem lemondania a tartományról. Nehezíti a folyamatot, hogy a boszniai Szerb Köztársaság egyik meghatározó politikai ereje (a Mi Választásunk elnevezésű nép front) is aktiválta magát, és arra mutatott rá, hogy Koszovó teljes függetlenedése esetén ők szintúgy kikiálthatnák önállóságukat.

Belpolitikai téren is fordulatok várhatóak, ugyanis az államfő bár a kormányzati munkába nem szólhat bele, de erős jogosítványai vannak a hadsereg vezetőinek kijelölésére, a külpolitika alakítására, illetve az alkotmánybíróság tagjainak kinevezésére. Így várható, hogy Vojislav Koštunica szerb miniszterelnök, aki nem támogatta az államfőnek újraválasztott Tadicot, konfrontálódhat koalíciós partnerével. Sőt, egyes elemzők odáig mennek, hogy a jelenlegi helyzetben Koštunicának le kellene mondania, ami pedig új választásokat eredményezne ősszel. Emellett az sem látható még, hogy Tadic magyarokkal kötött egyezsége valóban hozzájárul-e a 300 ezres kisebbség helyzetének javulásához.