Kezdjük ott, ahol az átlag internet-felhasználó kezdené: a wikipediánál. Elég részletes leírást kapunk az L. Ron Hubbard által alapított filozófiáról, ami „gyakorlati vallássá” alakult át az évek során. Azonban fent lebeg a figyelmeztető felirat: E szócikk semlegessége vitatott. A vita részleteihez lásd a vitalapot. Megkímélnék mindenkit a fáradtságtól és összegezném a vitát, a vádakat és az egyház álláspontját is.

„Az igaz, ami számodra igaz”

Ennél a mondatnál nehéz lenne jobban leírni a szcientológia körüli vitákat. Nincs semleges álláspont olyan helyzetekben, amikor vélt vagy valós ok-okozati viszonyokról beszélünk és egy olyan vallásról, amit igazán csak hívői ismernek. Minél magasabb szinten vannak, annál jobban. Viszont ebben a helyzetben, ami a szcientológia ellenzői (és eközött találhatóak volt szcientológusok is) számára igaz, azt is el kell fogadni, hiszen az az ő igazuk. Sajnos nem mindig érvényes, hogy az „igazam az igazad”.

A legtöbb vád azért éri a szcientológusokat, mert ellenzőik szerint gazdasági hasznot akarnak hajtani a hozzájuk forduló emberekből. Tanfolyamaikért komoly összegeket elkérnek, a személyiségfejlesztésnek megvan az ára. Sokan nem ismerik el a szcientológia eszmei hátterét vallásra alkalmasnak, közhelyesnek tartják. Valójában nehéz igazi értékítéletet mondani a vallás lényegéről, hiszen a tudást átadni csak szcientológusoknak lehet, pénzért vagy munkáért természetesen. Ettől a ponttól fogva viszont nehéz tárgyilagosan nyilatkozni. Persze azért egy próbát megér.

Amin minden kívülálló mosolyog, az a Xenu-s sztori. Állítólag ez az, amiben a szcientológusok hisznek, persze csak egy bizonyos szint felett. Mi a sztori és a szintek? Lássuk.

75 millió évvel ezelőtt élt egy Xenu nevezetű űrlény, akire a mi bolygónkat is magába foglaló terület volt a gondjaira bízva. Hogy teljesen precízek legyünk, ez a földtörténeti kréta korszakban történt, ha csak a saját bolygónkkal foglalkozunk. Ebben a korszakban jelentek meg az emlősök között a méhlepényesek. De térjünk vissza Xenura! Problémát okozott neki, hogy az uralma alá tartozó bolygókon dúlt a túlnépesedés. Tervénem megvalósításában pszichológusok (vagy pszichiáterek?) segítették, megbénították a „felesleget”, a Földre szállították őket és ott vulkánokba pakolták őket és felrobbantották hidrogén bombával az egészet. De ez nem oldott volna meg mindent, mivel lélekkel rendelkezik mindenki, szóval ezzel is el kellett bánni valahogyan. A thetánokat (mert ebben a történetben így nevezik a kószáló lelkeket) összefogdosták, dobozba rakták és egy gigantikus moziba vitték, ahol különféle gondolatokat tápláltak beléjük Istenről, Jézusról és az Sátánról. Xenut megbüntették tettért, a mai napig életben van, valahol egy bolygón tartják fogva, egy hegybe zárva. Szegény lelkek a mozizás után elkezdtek csoportokba rendeződtek a megnézett filmek hatására azt hitték, hogy ugyanazok az emberek. És megszállták az életben maradt testeket.

A történetet egy volt szcientológus írta le, aki eljutott a szintre, ahol már megosztják Hubbard tanait a hívőkkel. Számára csalódást okozott.

Szerintem nincs gond ezzel a történettel, én is alapíthatnék vallást Douglas Adams regényei alapján, kimondanánk, hogy a végső válasz 42 és csak a beavatottak érthetik, vagy akár kereshetnénk közösen, hogy mi lehetett a kérdés.



Mondjuk a Biblia történetében is vannak hihetetlen elemek, de megvan a lehetőségem, hogy egy könyv áráért bármikor megismerjem és talán vallásüldözőnek sem tartanak, ha megállapítom, hogy nem hiszek benne.

A szcientológia tanainak alapja L. Ron Hubbard munkássága. Ezen az egyház vezetői - állításuk szerint - egy betüt sem változtattak. Felmerül azonban a kérdés, hogy fordítás esetén mennyiben sérülnek meg az alapelvek. Fordítás = ferdítés, mondta régen Kosztolányi, és nem véletlenül. Minden adott forrásnyelvről adott célnyelvre átültetett szövegben benne van a fordító mérlegelése is, és nem kizárólag a költészetre érvényes. Gondoljunk csak Descartes ismert tételére: "Gondolkozom, tehát vagyok." Csakhogy, a francia verziót alapul véve "Je pense, donc je suis." ez a mondat inkább így hangzik: Gondolom, tehát vagyok. Azért ez különbség.

De adós maradtam a szintekkel. A személyiségfejlesztés során különböző tanfolyamok és audiátálás segíti fejlődésünket, mely során a sokat vitatott e-meter segítségével megkeresik azokat a momentumokat az ember életéből, amik gátolják a „továbblépésben”. A rendszeres kezelések hatására eljuthat az ember a clear (tiszta) állapotba, és onnan vezett tovább az út a hídon az egyre nagyobb tudás felé. Az is az elért szintektől függ, hogy adott szcientológus mit olvashat és mit nem. A média ugye igazságtalanul meghurcolja az egyházat, így a nem elég magas szinten állók jobb, ha nem olvassák a róluk összehordott sok hazugságot.

Az önfejlesztés és az egyház célja, hogy az egész világ clear legyen, megszűnjön a bűnözés, a bolygón élő emberek békében és boldogan élhessenek. Ez pedig nagyon szép és nemes cél.

A gond akkor van, amikor egy szcientológus úgy érzi, hogy az ígért tudás, és a szerzett tudás életének javulása és a befektetett összeg (vagy munka, vagy idő) nem egyenesen arányos egymással. Ilyenkor újabb összegért folytathatja a személyiségfejlesztést, és természetesen ki is léphet. Ez akkor problémás, ha tartozása van, és akkor még inkább, ha távozása után rosszat mond volt egyházáról. Ekkor válik elnyomó személlyé, akivel nem nézik jó szemmel a kapcsolattartást.

Miből áll a szcientológia egy átlagember számára?

Láthatunk egy egyházat, aki küzd a drogok ellen, vállalkozói érdekszövetkezete van és üzletszervezés tanfolyamai. Küzd az emberi jogokért, ami leginkább a pszichológia ellen küzdelemben merül ki. Pénzért és munkáért segít a tagjain, akik általában ritkán vannak „kicsit” benne az egyházban. Inkább az egyre mélyebben és egyre felsőbb szinteken felemás állapota jellemzi őket. Akinek ismerőse, hozzátartozója szcientológus lesz, kockáztatja kapcsolatuk romlását, ha bármilyen negatív véleményt formál az egyházzal kapcsolatban. A szcientológiával kapcsolatban szintén elsőként megismert tény, hogy ellenzi a pszichológiát és a pszichiátriai kezelést, szimplán náci tudománynak tartja. Ezt az elektrosokk és a gyógyszerek használata indokolja számukra. Arról nem találtam információt, hogy a terápiás beszélgetéseket is ellenzik-e vagy sem. Persze a hívők számára már a Xenu-nak nyújtott segítség miatt is gyanúsak lehetnek a pszichológusok. Ha nem akarunk belépni az egyházba, de meg akarjuk érteni, hogy mi a hasznos benne, és céljait miként kívánja elérni, szinte lehetetlen feladatra vállalkozunk. Miért is?



„A szcientológia olyan dolog, amit az ember tesz, és nem csupán valami, amiben hisz.”

A logikai bukfencek birodalmába lépünk, hiszen mindkét oldalon nem egyértelmű következtetés az érvek és ellenérvek alapjai. Nem állíthatom, hogy valakinek közvetlenül vagy közvetve a szcientológia okozta a halálát, de azt sem, hogy nélkülük nem élt volna boldogan az interneten megtalálható listáról bárki. Kifejezetten gyógyszer-ellenesek, hiszen a vitaminok gyógyító erejében hisznek. Ezután jön a sötétben való tapogatozáshoz hasonló vita, egyes betegségekben elhunyt emberek más (nem szcientológus) kezeléssel életben maradtak volna-e, volt-e reális esélyük a gyógyulásra?

Az sem világos, hogy több helyen azt olvasom, hogy a hívők számára tilosak a szcientológiát támadó írások, ám ha bármi ilyen megjelenik, akkor az egyház mindent megtesz annak érdekében, hogy a számukra kényes tartalmat eltávolítsák. Ha nem olvashatják el, honnan tudhatják, hogy nem igaz?

Ahol szétválik az elmélet és a gyakorlat. Azt hiszem azzal sokan egyetértenek, hogy a kommunizmus eszmei háttere, vagy a francia forradalom jelszavai ideológiájukat tekintve ártatlanok, megvalósításuk altt mégis emberéleteket követeltek. Az Újszövetség sem közvetlenül vezetett a keresztes háborúkhoz. De maradjunk az rodalomnál, Orwellnél és az Állatfarmnál. Kimondják, hogy minden állat egyenlő, és mi lesz a vége?

Nem kizárólag a szcientológiai egyház támadható azzal, hogy nem képesek igazi vitába bocsátkozni. Pedig minden társadalmi jelenség szükségszerűen vitákat provokál. Egy-egy gondolatszülemény továbbfejlődik, átalakul, kiteljesedik tőle. Ha egy szcientológussal nem ért egyet a családja, vagy a barátai, akkor ők akadállyá válnak az illető fejlődésében. Akadály? Ha nem tudom megvédeni azt, amiben hiszek saját magam számára, tényleg hiszek benne? Ha eltéríthet mások véleménye, akkor valóban az én hitvallásom volt? Ha ennyire könnyen lebeszélhetnek valamiről, nem lehet, hogy könnyen rábeszélhető is vagyok?

Sok kérdésben látom, hogy a szcientológia ellenezői és az egyház képviselő, ugyanazokat a vádakat hozzák fel egymás ellen, az igazság hirdetőjeként. Gondoljunk csak az egyház pszicológiával szemben folytatott hadjáratára, és arra, hogy a pszichológusok sem hagyják ezt válasz nélkül.

Itt nem tetszik a dolog. Mert ugye lehet a Xenu sztori vicces és komolyan vehető is akár. Azoknak akik hisznek benne elég fontosnak kell lennie ahhoz, hogy elviselje a kritikát és békében élhessen bármilyen más felfogású emberrel egy szcientológus. Ha egy barátom vagy közeli hozzátartozom szcientológus lesz, az nem zavar. Addig, ameddig anyagilag nem függ tőlük és a viszonyunkon nem változtat az a tény, hogy hisz valamiben, amiben én nem. Cserébe én nem vele nézem meg az ominózus South Park videót, ahogy a mélyen vallásos keresztény ismerőseimet nem Brian életével fogadom, és nem gúnyolódom Mohamed prófétán sem muzulmán barátaimmal. De azt azért elvárom, hogy a véleményemet elmondhassam és utána is barátok maradhassunk. Mert a szcientológusok ellen legtöbbször elszakított családtagok és barátok hangjai szólalnak meg, akik nem értik, hogy mi érte szeretteiket. Lehet hibáztatni őket az aggodalmukért? Lehet hibáztatni őket, hogy másként boldogulnának és boldogítanának?

Az egyház szerint aki támadja a szcientológiát annak titkolnivalója van, valamiért nem akarja, hogy a világ jobb legyen. Én szeretném, hogy a világ jobb legyen, többek között annyival jobb, hogy senkinek ne kelljen tartania a másiktól, csak azért mert ezt másképp képzeli el.