De, amikor egy MDF-es képviselő egy város polgármestere szeretne lenni, akkor miért Dávid Ibolya szerepel a plakátokon?

Aki ebbe a piramisba beletartozik, azzal vállalja, hogy azt az értékrendet képviseli, aminek az első számú megtestesítője az elnök, legyen az Gyurcsány Ferenc, Orbán Viktor, vagy bárki más.

A Fidesz és az MSZP esetében mégsem találkoztam ilyen plakátokkal.

Egy olyan pártnál, ahol új jelöltek vannak, ott szükség van azokra a politikusokra, akiknek az értékrendjét már ismerik az emberek. Ezért vállaltam például az EP-választásokon a listavezető szerepét –annak ellenére, hogy nem akartam Brüsszelbe menni -, hogy általam beazonosítható legyen az értékrend, amit jelöltjeink képviselnek. De nem csak én szerepeltem ilyen, említett plakátokon, hanem Pest megyében például Boross Péter is, mert hozzá lehet kötni az MDF társadalom- és gazdaságpolitikáját. Emiatt még nem lesz egyszemélyes a párt. Arról már nem is beszélek, hogy a jó Isten azzal ajándékozott meg, hogy az elmúlt 10 évben a népszerűségi lista valamely dobogós helyén állhatok. Nagy volt az emberek bizalma irányomba, így az engem megillető bizalomból szeretnék átadni azoknak az embereknek is, akikkel egy csapatban vagyok, és akiket úgy hívnak: Magyar Demokrata Fórum.

Az MDF élharcosává vált a „tiszta kezek” politikájának, mégis mikor ön volt az igazságügy-miniszter, akkor a kormány lehet hogy a törvények szellemében, de az állam pénzéből milliárdokat játszott át a Happy End Kft –nek és az Ezüsthajónk, olyan megbízatásokért, mint például Orbán kolbásztöltésének megörökítése a Csabai-kolbászfesztiválon. És akkor az olajügyeket, vagy a Gripen-ügyet nem is említettem.

Gondolja, hogy én ott álltam egy nagyítóval és mentem a Happy End után? Egy kormányzati munka nem abból áll, hogy hol az egyik, hol a másik miniszter ügyeibe nézek bele. Örül az ember, ha a saját feladatait ellátja. A kormány egészéért a miniszterelnök felel. Én igazságügy-miniszterként nem voltam nyomozóhatóság, annak a feltárása, hogy mit csinált a Happy End, mi történt a Gripen-ügyben, vagy az olajügyekben a szakminiszter vagy később a nyomozó hatóságok feladata.

Igen, de amíg ma bizonyos ügyekben, mint amilyen például a Centrum Parkoló ügye volt felhívják a nyilvánosság figyelmét, addig korábban talán ez elmaradt.

Én a saját feladataimért mindenkor, így ma is, bátran vállaltam és vállalom a felelősséget. Egy kormányban közel 4000 ember dolgozik, és mindenkiért nem vállalhat felelősséget egy miniszter, elég, ha a saját tárcájáért helyt áll. Korábban nem ismertem például a Centrum-ügyet, korábban más problémákat láttunk, orvosoltunk.

Nem érezte úgy soha, főleg a 2006-os választásokkor, amikor durván belekeverték a fiát a kampányharcokba, hogy ez az egész, nem ér ennyit? Hogy a család egy nő számára még a hazánál is fontosabb?

Egyértek: számomra is a családom mindenek felett áll. Szerencsémre a családom nehéz időkben sem állított válaszút elé, segítenek, hogy mindkét területen – otthon és a politikában – megálljam a helyem. A 2006-os kampányban történt nemtelen és ízléstelen támadások valóban célba vették gyerekeimet és a férjemet is, hogy a politikában gyengíteni tudjanak, meghátrálásra kényszerítsenek. S noha a gyalázatos koholmányok kiötlőinek célja nyilvánvalóan ez volt, a visszavonulás komoly gondolata egy másodpercre sem merült fel bennem. Sőt, abban erősített meg, hogy az MDF politikájának be kell bizonyítania: lehet a politikát másként csinálni, felelősen, korrekt párbeszédre építve, s hogy „a cél nem szentesíti az eszközt.” A durva támadásokkal kapcsolatban megszülettek a bírói ítéletek is már, amelyekben családom pert nyert a rágalmazókkal szemben.