A busójárásra a városba érkezők már délelőtt nehezen találtak parkolóhelyet autóiknak, és jó időbe telt, amíg a főtérhez vezető utakon átverekedték magukat a vásáros bódék előtt időző, bámészkodó tömegen.
A vendégeket ijesztgető maskarások aztán bizonyították, hogy a mulatság tradicionális elemei változatlanok: borzas, busóbundákat öltő felnőttek faragott álarcokban, jellegzetes kellékekkel, öles kereplőkkel, kolompokkal és más zajkeltő eszközökkel "felfegyverkezve" búcsúztatják a zord évszakot.
A sokácok, azaz a baranyai horvátok messze földön híres farsangi népszokása idén a szokásosnál sokkal korábban kezdődött. A busójárást mindig a húsvétot megelőző hetedik hétvégén tartják, így egy évszázadban csak kétszer fordul elő, hogy a mostanihoz hasonlóan január végén, február elején kerüljön rá sor. Ráadásul a hangulatról idén minden eddiginél több, mintegy félezer maskarás gondoskodott.
A busók a hagyományoknak megfelelően, vasárnap kora délután átkeltek a szigeti oldalról a Dunán, majd látványos felvonulást rendeztek Mohács központjában. Ezt követően a Duna vizére bocsátották a kimúlt telet jelképező fakoporsót, s hatalmas máglyát gyújtottak a város központjában.
Mindez a mohácsi sokácok körében élő legendára vezethető vissza, amely szerint furfangos őseik a török megszállás elől a Duna túlsó partján lévő Mohács-szigetre menekültek. Álruhákat öltve, a folyón átkelve tértek vissza, s rajtaütöttek a babonás törökökön, akik az ijesztő maskarásoktól megrémülve fejvesztve menekültek a városból.
E hagyomány más délszláv népek körében is él: jelmezesek járják a településeket, hogy termékenységet erősítő jókívánságokat mondjanak a gazdáknak és családtagjaiknak. Ehhez a termékenység ősi jelképével, fahamuval töltött kis zsákokat használnak, melyekkel szelíden végigpüfölik a még eladósorban lévő leányokat.
A busójárás húshagyó kedden, a hagyományos koporsóégetéssel zárul a baranyai városban.
