Még ősszel az államot képviselő Kincstári Vagyonkezelő Igazgatóság (KVI) indított pert a belvárosi önkormányzattal szemben; keresetében azt kérte, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy az évek óta parkolóként használt ingatlan nem a kerületé, hanem az államé. A KVI megszűnésével annak jogutóda, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. vette át a felperesi képviseletet.
Az ügy előzménye, hogy az V. kerület még a nyáron megkereste azokat az állami szervezeteket és külképviseleteket, amelyek az önkormányzat tulajdonában álló ingatlanokat parkolónak használtak. A kerületnek az Egészségügyi Minisztériumon kívül sikerült peren kívül megegyeznie valamennyi érintettel; a tárca azonban azt közölte: vitatja a kerület tulajdonjogát a földhivatali bejegyzés ellenére.
A kerület és a tárca ezért csak arról állapodott meg, hogy a minisztérium évente 40 millió forintot fizet a parkoló használatáért, ezt az összeget azonban egy letéti számlára utalják. Az összeget majd az a fél veheti fel, akiről a bíróság mondja ki, hogy a terület jogos tulajdonosa.
A délelőtti tárgyaláson a bíró úgy döntött, hogy úgynevezett beavatkozó félként, a felperes oldalán részt vehet a perben a minisztérium jogi képviselője is.
A tárgyalás azonban az ügy szempontjából érdemi előrelépés nélkül zárult, miután egyik félnek sem sikerült beszereznie azokat a korábbi birtoklapokat, amelyek jogi támpontokat nyújthattak volna az ingatlanügy megítélésében. (A birtoklapok egyebek mellett az ingatlan fekvését, terveit rögzítik, míg a tulajdoni lap csak a "tulajdonosi jogi tényállást".)
Az ülésen többször szó esett egy tíz évvel korábbi, tisztázatlan okok miatt félbeszakadt perről. Ennek ugyancsak a tulajdonjog tisztázása volt a tárgya, ám az első tárgyalást követően valamiért szüneteltették, majd döntés nélkül lezárták az ügyet. A történtek körülményeiről, egy esetleges "háttér-megállapodásról" egyik fél sem tudott érdemben nyilatkozni.
A felperes államot képviselő Kiss Imre László ügyvéd, aki a jogi képviseletre csak pénteken kapott megbízást, az MTI-nek úgy nyilatkozott: elképzelhetőnek tartja, hogy a korábbi kereseti kérelmet módosítja, és így az ügyet "másként" közelíti majd meg.
A perben vitatott ingatlan az 1990-es önkormányzati törvénnyel került a kerülethez; a jogszabály értelmében ugyanis a tanácsi kezelésében álló területek az önkormányzatok tulajdonává váltak.
A felperes e perben azt akarja kideríteni, hogy az akkori átadás jogszerű volt-e. Az állam álláspontja szerint a parkoló valójában a minisztérium "bekerítetlen udvara".
Az alperesnek ennél könnyebb a helyzete, hiszen az érvényes tulajdoni lapon az önkormányzat szerepel, így lényegében "birtokon belül" van.
Az ügy következő, április 10-ei tárgyalásáig elsősorban a felperes érdeke, hogy olyan dokumentumokat találjon valamelyik irattárban, ami legalább közvetve azt bizonyítja, hogy az ingatlant egy korábbi építkezés vagy átépítés során átadták az államnak, csak "nem vezették át" a változtatást a földhivatalban.
A per tétje, bár erről a tárgyaláson nem esett szó, az, hogy az Arany János utcai felszíni parkoló használata után kell-e (akár visszamenőleg is) díjat fizetnie a minisztériumnak.
