A népszavazás egészségügyi vonatkozású pontjai, valamint az új egészségbiztosítási rendszer hónapok óta a figyelem középpontjában áll. Elmenjünk-e szavazni, s ha igen, mire szavazzunk. A legtöbb embernek igen markáns véleménye van, bár azt kevesen tudják, hogy valójában miről is. Szerencsére még van egy hónapunk felkészülni a dolgozat előtt. Az már nagyobb baj, hogy azok sem tudják, miről van szó, akik megszavazták. Természetesen ez nem igaz minden politikusra; Fiala kedd reggeli műsorában például csak kettőt említett közülük. A műsorvezető Kökény Mihály egészségpolitikussal beszélgetett, és megemlítette Balogh József volt győri polgármester esetét, aki egy lakossági fórumon nem tudott válaszolni az egészségbiztosítási reformra vonatkozó kérdésekre, valamint a hasonló cipőben járó Donáth Lászlóra is utalt.

Fiala azt szerette volna megtudni az MSZP-s politikustól, miért van, hogy a reformot megszavazók csak politikailag értenek a témához, szakmailag nem. Kökény Mihály szerint ez nem példátlan eset, ugyanis a németországi egészségügyi reformot megszavazóknak sem volt fogalmuk arról, mit szavaztak meg. Mondjuk, az nem derült ki mindebből, hogy ha valamire van precedens, akkor az egyben jó-e. A politikus szerint nem érthet mindenki mindenhez, például ő sem tudja „a vasúti szárnyvonalakkal kapcsolatos összes rejtelmeket”.

Fiala János: Miközben a szocialista párt azt mondja, hogy vagy ne menjenek el szavazni, vagy ha elmennek, szavazzanak nemmel; hogyan lehet elvárni az emberektől, ha azt látják, hogy a saját képviselőik egyáltalán nem tudnak válaszolni azokra a kérdésekre, amelyekkel kapcsolatban tőlem elvárják, hogy ha elmegyek, nemmel szavazzak?

Kökény Mihály: A népszavazás nem az egészségbiztosításról szól. A népszavazást a vizitdíj, a kórházi napidíj és a tandíj fenntartásáról vagy elvetéséről írták ki; ehhez kell tartanunk magunkat. Azt pedig, úgy gondolom, minden képviselőnk el tudja mondani, hogy miről szól ez a történet: arról szól, hogy ésszerűbb legyen az igénybevétel az egészségügyben és az oktatásban.

Egy hallgató becslést várt Kökénytől, vajon hányan értik ezt az egészet. A politikus azt mondta, nem bocsátkozna találgatásokba, és újfent megemlítette, hogy az alapelvekkel mindenkinek tisztában kell lennie, ám a részletekkel már nem muszáj, ahogyan ő sem ismeri „az agrártámogatás európai uniós önrész, nem önrész stb. minden szabályát”. A vasúti szárnyvonalakkal és az agrártámogatással valóban nem kötelező tisztában lennie egy egészségpolitikusnak, ezzel egyetérthetünk.

Fiala biztosította a hallgatókat arról, hogy ő nem fogja az igen, sem a nem szavazatra biztatni őket, csakis arra, hogy ne legyenek tökhülyék vagy pedig legyenek: „Menjenek át autóval a síneken, amikor jön a vonat. Számos ember egyébként anélkül megfogadta volna ezt a javaslatomat, hogy hallotta volna. Megnézhetik a statisztikát, és lehet, hogy nem is ittak.” A hallgatói telefonok a zéró toleranciáról, a vasutas sztrájkról és a szocializmus visszaállításáról szóltak, utóbbi kettővel kapcsolatban a műsorvezető meg is szavaztatta a népet: a „Van-e politikai vonzat a MÁV sztrájkjában?”, illetve az „Állítsuk-e vissza a szocializmust?” kérdések mindegyikére tíz-nulla, illetve hét-három arányban az igen szavazatok nyertek. Fiala tehát visszaállította a szocializmust, és felszólította a hallgatókat, hogy már ne szavazzanak, hiszen diktatúra van. Egy néni a szabályt megszegve mégis telefonált, mire a műsorvezető feltette a Kelj fel Jancsi egész további részét meghatározó kérdést: „Elvigyük a nénit a Gulagra?” A hallgatók ezután megtáltosodtak: egyesek felháborodtak, mások szomorkodtak, megint mások a kérdés analógiájára azon filozofáltak, lehet-e kérdőjellel zsidózni. A műsort a „Küldjük-e a hülyeséget a Gulagra?” felvetés zárta. Küldjük. Ja, költői kérdésre nem illik válaszolni - erre is Fiala hívta fel a figyelmet korábban -, úgyhogy inkább ne is tegyük.

A műsor szerkesztett változatát hajnali fél egy és két óra között hallgathatják meg a Pont FM 88.1-en.