„Terrorizmus és kommunizmus”
Lev Davidovics Trockij, 1940. augusztus 21.

Trockij Lev Davidovics Bronstein néven született a mai Ukrajna területén, álnevét egy börtönőre után vette fel. Ne higgyük, hogy demokrata alapon helyezkedett szembe Sztálinnal, a forradalom egy országban, vagy az egész világon ellentétével magyarázott ellenségeskedés is felszínes megközelítés. Trockij maga sűrűbben cserélt álláspontot a mozgalmon belül, mint más gatyát. Azért száműzték, mert ő maradt alul maradt a véreskezű bolsevivok hatalmi harcában. Eleinte csak a képekről és Eizenstein Októberjének jeleneteiről retusálták. Aztán utána küldtek egy NKVD-ügynököt Mexikóvárosba, aki fejbevágta egy jégcsákánnyal.

„He Ram”
Móhandász Karamcsand Gandhi, 1948. január 30.

Amikor Gandhi – miután kivívta a dél-afrikai hinduk egyenlőségét – visszatért Indiába, szinte rögvest az élére állt a függetlenségi mozgalomnak. Az erőszakmentes polgári engedetlenség jegyében tömegeket mozgatott meg, mindvégig ellene volt az indiaiak vallási vagy kasztok szerinti megosztásának. Leginkább ismert akciója a brit sómonopólium elleni menetelése volt, amikor 400 kilométert gyalogolt a tengerhez – útközben egyre többen csatlakoztak hozzá – hogy ott tilalom ellenére sót pároljanak le. Nem sokkal azután, hogy India elnyerte függetlenségét Nathu Ram Godsze hindu szélsőséges többször rálőtt, amikor a napi imájára igyekezett. Síremlékére utolsó szavait írták: He Ram! Ami magyarul annyit tesz: Istenem!

Mit tett érte az ország
John Fitzgerald Kennedy, 1963. november 22.

1963. november 22-én, pénteken, Dallas belvárosában, fél egykor dördültek el azok a lövések, melyek kioltották John Fitzgerald Kennedy, az Egyesült Államok harmincötödik elnökének életét. Kennedyt elnöknek nevelték, testvéreivel együtt. Egyikük a világháború áldozata lett, Robert öccsét pár évvel később ölték meg. Az amerikaiak a ma napig hisznek azokban az összeesküvés-elméletekben melyek tagadják, hogy Lee Harvey Osvald magányos merénylő lett volna. Castro, a maffia, Lyndon B. Johnson, Marilyn Monroe többi szeretője a legnépszerűbbek a lehetséges felbujtók között. Az biztos, hogy Osvaldot Jack Ruby ölte meg. Amikor Nixon megbukott a Watergate-botrányon feltűnt egy firka a falakon: Hol van most Osvald, amikor szükségünk lenne rá?

„Van egy álmom…”
Martin Luther King, 1968. április 4.

Martin Luther Kingnek már az apja, sőt a nagyapja is baptista lelkész volt. A tehetséges, de szegény fiataloknak járó ösztöndíjjal végezte el az egyetemet, tanulmányai alatt találkozott a korai individualista-anarchizmus amerikai, protestáns (unitárius) gondolkodóinak műveivel és Gandhi erőszakellenes eszméivel. Amikor 1955-ben, Montgomeryben (King szolgálati helyén) Rosa Parks nem volt hajlandó átadni a helyét egy fehér utasnak, és a szegregációs törvények megsértéséért letartóztatták élére állta faji megkülönböztetés elleni harcnak, bojkottot szervezett a busztársaság ellen. Az egyre nagyobb tömegeket megszólító erőszakmentes mozgalom végül elérte, hogy kimondják: szegregációs jogszabályok ellentétesek az amerikai alkotmánnyal. 1964-ben átvehette a Nobel békedíjat. A Ku Klux Klán egyedül Missisipi államban 40 polgárjogi aktivistát lincselt meg, amikor továbbra is kitartott az erőszakmentesség elve mellett, és a vietnámi háborút is ellenezte egyre többen fordultak vele szembe. Memphisben érte James Earl Ray golyója. A gyilkos indítékai a mai napig ismeretlenek.

„Hollandia megtelt”
Pim Fortuyn, 2002. május 6.

Pim Fortuyn fura, nehezen beskatulyázható politikai szereplő volt. Ugyan aktív bevándorlás-ellenességéről volt hírhedt, mégsem a klasszikus szélsőjobb fonalát követve jutott el a muszlimellennessséghez. Fortuyn meleg volt, sőt, büszke meleg. Legnagyobb kifogása a zömmel muzulmán, észak-afrikai és török bevándorlók ellen az volt, hogy középkorias, ókonzervatív kultúrájuk, vallásilag determinált értékrendjük aláássa a holland liberalizmust, verik a nőket és utálják a buzikat, ezért kell őket kizsuppolni az országból. „Szavazz a liberálisokra, különben lelőjük a kutyádat!” – mondhatta volna, de végül őt lőtték le. Az elkövető nem arab volt (bár sokan úgy emlékeznek rá), hanem egy személyiségzavaros magányos farkas, Volkert Van der Graaf.

A Kelet lánya
Benazir Bhutto, 2007. 12. 27.

Édesapja, Zulfikár Ali Bhutto Pakisztán miniszterelnöke volt. Amikor Benazir oxfordi közgazdaságtani és politikai tanulmányairól hazaérkezett apját már elmozdította helyéről a katonai diktatúra, később koholt vádak alapján elítélte és ki is végeztette. A „Kelet lánya” ekkor kényszerült először száműzetésbe. 1988-ban, amikor ismét szabad választásokat írnak ki Pakisztánban a Néppárt vezetőjeként – nyilván apja emlékének is köszönhetően – az iszlám világ első női miniszterelnöke lesz. Először 1990-ben buktatták meg a hadsereg továbbra is erős urai, de a ’93-as választásokon ismét visszakerül a hatalomba, hogy ’96-ban ő és férje korrupciós ügyei miatt távolítsák el. Ekkor Dubaiban telepedett le. 2007 őszén tért vissza hazájába, a lépésre Pervez Mussaraf kihirdette a szükségállapotot és Bhuttót házi őrizetbe helyezte. Egy Rawalpindiben rendezett gyűlésen lőtt rá egy öngyilkos merénylő, aki ezután felrobbantotta magát. A gyilkosságot az al-Kaida vállalta magára.