Számos rémhír kering az ezen nagyüzemi állattenyészetekben tapasztalható körülményekről. Mivel a cél a minél több tojás és hús termelése minél olcsóbban, gyorsabban és minél kisebb helyen, az itt élő - élet ez egyáltalán?- madarakat gyakran olyan kis ketrecekben tartják, amelyekben még megfordulni sem tudnak; genetikailag módosítják és hormonokkal tömik őket, hogy hízzanak és több tojást tojjanak; szállítás és vágás előtt pedig stresszcsökkentőket adnak be nekik. Mesterséges tápokkal etetik az állatokat, és antibiotikumokkal kezelik őket, hogy „egészségesek” legyenek. Még ha testileg azok is tudnának lenni ilyen körülmények között, no de más szempontból… Egyszóval, a mozgás hiánya, a műkaja, a rengeteg vegyi anyag bevitele legyengíti az állatok szervezetét, és fogékonnyá válnak a különböző vírusos megbetegedésekre, így az influenzára is. Mivel az intim szférájuk körülbelül egy centi (sem), ha az egyik állat elkapja a betegséget, könnyedén átadja azt egy másiknak. Valamint a telepre betérve szinte nem is különálló csirkék, hanem egy „csirkeszőnyeg” látványa tárul elénk, így pedig nehéz észrevenni, ha a több ezer állat közül egy megbetegszik; a vírus pedig könnyen átsétál a baromfikkal kapcsolatba kerülő dolgozók szervezetébe.



A tömegtermelés és a mesterséges anyagok túlzott használata a mi szervezetünket is legyengíti. A fogyasztási cikkek előállítása már-már a régi vicchez hasonlít: „Cégünk jól, olcsón és gyorsan dolgozik. A kedves ügyfél ezek közül egyet választhat.” A jó dolgok mindig is befektetést igényeltek: időét, pénzét és energiáét; azonban manapság a legtöbb embernek már egyik sincs, így maradnak az olcsó, gyors és rossz áruk. Ha pedig valami meglepő módon tényleg jó és hasznos, akkor abból annyit használunk, hogy az eredmény szintén rossz. Ennek így elsőre nem sok értelme van, de ha belegondolunk, hogy a mai tévéreklámok tanúsága szerint például a tisztítószerek elpusztítják az összes baktériumot a konyhában, a vécében, a szánkban, a padlón és mindenhol; a gyerek akár a földről is ehet. Igen ám, de ha ezt a tendenciát sokáig folytatjuk, hamar eljuthatunk odáig, hogy egy egyszerű náthába belehalunk. A túlzott fertőtlenítés, antibiotikum-szedés, napi ötszöri takarítás eredményeképp minden kórokozót kiirtunk a környezetünkből, így ha azzal később találkozunk, sokkal veszélyesebb lesz a számunkra, mintha természetesebb kapcsolatban nőttünk volna fel vele. A fejlett társadalmak technikai újításokban egyre erősebbek, az emberek szervezete pedig egyre gyengébb. Így nem csoda, ha százévente egy mutálódó vírus könnyedén kiirt pár tízmillió embert.

Hiszen a természet még mindig a régi: az erősebb túlél, a gyengébb pedig elpusztul. S ha valóban jön majd a mutáns influenza, az életben maradtak létrehozhatnak egy fokkal erősebb emberi nemet. Persze, az sem fog sokáig tartani, hiszen a domestosok és a csirketelepek újra megteszik majd a hatásukat. Aztán száz év múlva majd mutálódik megint valami új veszedelem. Így van ez: néha besokall a természet, és ránk küld egy kis árvizet, hőséget, hurrikánt vagy járványt - majd megy minden tovább.