A majd’ két évtizeddel ezelőtti rendszerváltáskor megélt várakozásaink ellenére azonban igen lassú az a folyamat, amelynek részekén a magyar politikára és gazdaságra oly sokáig jellemző passzivitást, ügyeskedést és paternalizmust felváltsa az együttműködés, az önállóság és törvénytisztelet.

Sajnálatos tény: a terheket magán viselő középosztály lehetőségei egyre szűkülnek, a középosztály státusza felé törekvők útjai sokszor elzáródnak.

E látogatás kiváló alkalom arra, hogy Magyarország problémáiról a távolság adta tisztánlátással szóljunk. És itt nem csupán arra a több ezer mérföldre gondolok, ami minket elválaszt, hanem a napi ügyektől való távolságra is. Úgy gondolom, e távolság alkalmat ad arra, hogy átfogóan értékeljem az elmúlt néhány esztendőt azon politikai értékeknek fényében, melyeket mindannyian fontosnak tartunk.

Mely értékekre is gondolok?

Gondolok először is a szabadságra.

A szabadságra, mely az emberek nagykorúságának elismerését jelenti az állam részéről. Szabadság ott van, ahol az állam felnőttnek tekinti polgárait, és arra törekszik, hogy megteremtse az egyén boldogulásának kereteit. Közép-Európában a XX. század diktatúrái megpróbálták felfalni a polgári öntudatot, vállalkozó-kedvet és kezdeményezőkészséget. Sajnos az állam e paternalista reflexeit máig nem volt képes a megfelelő mértékben levetkőzni.

Konzervatív gazdaságpolitikát követő politikusként hiszek a teljesítményelv és az öngondoskodás fontosságában, ezért felettébb komoly problémának tartom a Magyarországra jellemző gazdasági tudatosság alacsony szintjét. Hazánkban a mai napig nem ment végbe az adórendszer tisztességes reformja, és a kormányzat a középosztályra egyre nagyobb adóterheket ró. Mi, konzervatívok azt szeretnénk, ha az állam nem gátolná feleslegesen az emberek önerőből való gyarapodását, előbbre jutását. Hiszek benne: minden egyes polgárnak meg kell adni az egyenlő esélyeket a startvonalnál, legyen szó az élet bármely területéről, azonban ezt követően az államnak már nem lenne szabad befolyásolnia, felesleges akadályokkal nehezíteni az önálló boldogulást.

A hazai kis és középvállalkozások, a tehetséges emberek sokaságából álló magyar középosztálynak lenne elegendő tudása és elszántsága a felemelkedéshez, ha az állam nem telepedne rá pazarló, és akár csak középtávon is fenntarthatatlan mamut-rendszereivel a mindennapokra. Valljuk, az összefogás, a szabadság tág légterében megfoganó emberi kezdeményezések sokkal jobb válaszokat képesek adni a gazdaság vagy éppen az időskori öngondoskodás problémáira.

Gondolok azután a felelősségre.

A felelősségre, mely konzervatívok számára a szabadságnak mintegy előfeltételeként jelenik meg. Ahogy Ancsel Éva akadémikus megfogalmazta: „…a felelősség … az egyetlen lehetséges társadalmi-emberi gravitációs erő, amely az egyént odakötheti másokhoz: egy közösséghez, osztályhoz, nemzethez, vagy legmagasabb fokon az emberi nemhez. Csak ez a gravitáció teremt alkalmas teret a szabad mozgáshoz, s nem a felelősségtől mentes „súlytalanság”.”

Az emberek a mindennapok tapasztalataiból hamar megtanulják, hogy felelősséggel tartoznak szavaikért és tetteikért egyaránt. Felelősséggel tartoznak családjukért, tágabb lakóhelyükért, természeti környezetükért, nemzetükért. A természetes felelősség-láncolat kialakulásának hazánkban sajnos az egyik legnagyobb kerékkötője az a politika, amely
- a jól hangzó, de felelőtlen ígéretek révén a felelőtlenség dicséretét hirdeti,
- amely egykoron komoly szavakat, elveket, demokratikus intézményeket az évek során kiüresített súlytalanná tett,
- s amely önmaga példáján keresztül egyfelől az okos ügyeskedés, a kiskapu keresés, s az elhallgatás, másfelől és a szocializmusból ránk maradt csodavárás eszméit táplálja.

A hazai nagy parlamenti pártok felelőtlenségének sajnos legkiválóbb példája a 2008-ban előttünk álló népszavazás, amelynek keretében a magyar egészségügy, illetve oktatásügy területén bevezetett új hozzájárulási kötelezettség megszüntetéséről vagy megtartásáról döntenek a választók.

A Magyar Demokrata Fórum – több millió ember véleményét nyíltan kimondva – értelmetlennek tartja a több milliárd adóforintot (kb. 26 millió $-t) felemésztő populista procedúrát. Mi úgy gondoljuk, az egészségügy, a felsőoktatás vagy éppen a párt- és kampányfinanszírozás kérdéseinek megoldása igenis a megválasztott parlamenti képviselők feladat, így nem értünk egyet a felelősség népre való hárításával. Oly fontos kérdésekről van szó, amelyet lehet egyszerű „igen”-nel vagy „nem”-mel eldönteni. Ilyen össznemzeti, fontos kérdéseknek a Parlamentben a helyük. Sajnos ez a heves kampány nem szól másról, mint a két nagy párt vezérének, Gyurcsány Ferencnek és Orbán Viktornak a pozíciójáról, sajátos önigazolásáról. Szakpolitikai viták, ész érvek ütközése helyett csupán egymás minél mélyebbre való taposása folyik. A Magyar Demokrata Fórum mindebben nem kíván részt venni.

A Magyar Demokrata Fórum tehát a szabadság és a felelősség értékeinek szerves összetartozását hirdeti. Ezen alapul a politikáról alkotott elképzelésünk, és ezen alapulnak szakpolitikai, gazdaságpolitikai elképzeléseink is. Politikánk egyik legfontosabb csomópontjában arra a kérdésre próbálunk választ adni, hogy milyen eszközökkel tudjuk elősegíteni a középosztály gyarapodását, hazánk gazdaságának felélénkítését, és meglévő értékeinknek a globális piacon való versenyképességének megteremtését.

Ezen komplex kérdéscsokorra adott konzervatív válaszok a „szabad versenyen alapuló, tisztességes piacgazdaság” eszméje köré csoportosíthatók. A „tisztességes piacgazdaság” nevében mi, konzervatívok elutasítunk minden kollektivista, poszt-kommunista, szocialista eszmét, és valljuk, hogy csak a magántulajdonra és a versenyre épülő gazdaság képes jólétet hozni Magyarország polgárainak.

Meggyőződésünk szerint a szabad piac csak akkor hatékony, ha az állam túl azon, hogy őrködik a szabályok betartásán, értő kézzel beavatkozik a folyamatokba ott, ahol a piaci mechanizmusok súlyos anomáliákat okoznak. Az állami beavatkozás létjogosultságát csak a legindokoltabb esetekben tartjuk elfogadhatónak. Gondolok itt a piaci szerkezet torzulására – például a monopóliumok, kartellek létrejöttére –, a piaci eszközökkel fel nem számolható súlyos és tartósnak tűnő szociális igazságtalanságokra, a fogyasztókat fenyegető ártalmakra, illetve a környezetünket fenyegető veszélyekre.

A korlátozó funkció ellátására mi egy takarékos, hatékony, szolgáltató és cselekvőképes államot akarunk kialakítani. A fenti követelmények miatt elvetjük mind a liberális minimális államot, mind a szocialista mindenható államot. Az állami befolyás csökkentésével párhuzamosan nagyobb szabadságot kívánunk adni az embereknek, hogy megvalósítsák céljaikat. A szabadságnak azonban párosulnia kell az érett felelősségvállalással: a jelen nemzedék igényeinek kielégítése nem veszélyeztetheti a jövő generáció életfeltételeit. Ezt az alapelvet fejezi ki a jólét és az ökológiai eltartóképesség szempontjait összehangolni képes fenntartható fejlődés gondolata, mely a korszerű konzervativizmus alapvető gazdaságetikai követelménye.

Az utolsó, de nem kevésbé fontos alapérték, mely a Magyar Demokrata Fórum politikáját meghatározza, a józanság. Mert ma Magyarországon leginkább józanságra lenne szükség. Az elmúlt években ugyanis eluralkodott egyfajta abnormális politikai kultúra, politikai beszédmód. Ez számunkra, konzervatívok számára elfogadhatatlan stílus tudatosan igyekszik a politikai viták színvonalát lezülleszteni az imázs - és lejárató-kampányok szintjére. Ez a fajta populizmus megfoghatatlan kísértetként siklik ki a józan észérvek elől. Politikai alapvetése pedig igazán egyszerű. Azt mondja: amíg mi vagyunk kormányon, addig képesek vagyunk akármilyen kidőlt-bedőlt állammal is csodákat művelni, de ha egyszer az ellenség – s nem ellenfél! – elragadja tőlünk a hatalmat, akkor ugyanez az intézményrendszer a Gonosz játékszerévé válik. Mintha a „jó” és a „rossz” kormányzati szándékokon múlna az, hogy Magyarországon pontosan járnak-e a vonatok, jól műt-e az orvos, mennyibe kerül a gáz!

Nem csoda, ha ma a politikát elborítja az a szürke köd, mely minden közös törekvést alárendel a hatalom mohó étvágyának. A hatalmi logika ráadásul a politikai akarat függvényeként állítja be a reformokra már igencsak megérett jog- és intézményrendszerünk működését is. Ezzel tovább mélyíti az intézményekkel és törvényekkel szembeni – egyébként is erős kelet-európai gyökerekkel bíró – bizalmatlanságot. A csalódott tömegek azután vagy politikai apátiába és közös ügyeink iránti közönybe süppednek, vagy – és ez a veszedelmesebb következmény – az erőszak felé fordulnak. Sajnos hazánkban az utóbbi időkben tagadhatatlanul felerősödtek azok a hangok, melyek gyors és egyszerű megoldásokat követelnek. Ők masíroznak félelmet keltve az utcákon, ők akarnak kirekeszteni, kiközösíteni és kitelepíteni. Ma a Magyar Demokrata Fórum mondhatja el magáról: valóban érdemi lépéseket tett a szélsőjobboldali kezdeményezések megállítása érdekében, hiszen mi kezdeményeztük minden magyar településnél: határozatban nyilvánítsák nemkívánatos szervezetnek a szélsőjobboldal legújabb indulatszító szerveződését, a Magyar Gárdát.

A fent felvázolt mai politikai helyzetben gyökeres változást jelent az MDF által képviselt út. Egyfelől rehabilitálni kívánjuk a párbeszéden alapuló konzervatív stílusú politizálást, melynek alapja a nyugodt, a nézeteket összecsiszoló „társalgás” - a győzelemcentrikus „vita” helyett. A konzervativizmus integráló készsége miatt ma különösen alkalmas tűnik a polgárháborús hangulat csillapítására, értékelvűsége miatt pedig a legjobb eszköz a tökéletes kudarcot valló populizmussal való szembenézéshez.

Valljuk, a nemzet primer igényeinek mindenáron való kielégítésével nem lehet kitörni a populizmus csapdájából. A gyakran formátlan és átfogó koncepciót nélkülöző igények valódi programmá alakításához nélkülözhetetlen a tartalmi viták és párbeszédek hazai kultúrájának újrateremtése. Az országnak vissza kell térnie a reformkor Széchenyi, Kossuth, Eötvös és Deák nevével fémjelzett vitakultúrájához. A halaszthatatlan reformok igényéből akkor is csak kiáltványok, röpiratok és disputák százain keresztül kristályosodhatott ki a modern Magyarország a ma emberének is zsinórmértékül szolgáló eszméje. De ugyanígy említhetem az Egyesült Államokat, melynek időtálló intézményei az Alapító Atyák vitáinak köszönhetően nyerték el példátlan szilárdságukat és kiegyensúlyozottságukat. Mi, korszerű konzervatívok a jövő érdekében ehhez a múlthoz kívánunk visszanyúlni.