Horváth Ágnes, több mint egy órán keresztül válaszolt a hallgatói kérdésekre a Pont FM 88.1- en. Többek között szó volt a biztosítási rendszerről, járulékokról, korházak bezárásáról, gyógyszer kedvezményekről. Az első telefonáló egy apuka volt, aki aziránt érdeklődött, hogy a kismamákat miért nem tájékoztatják a korházban a segélyekről.
Ezek tájékoztatása nem kötelező, mert a segélyek nem egészségügyi ellátások – kezdte a miniszter asszony. Sok mindenben kell javulni, erről szól a reformok lényege. Jó lenne, ha minden egy helyen lehetne, dolgozunk ezen, hogy egy ilyen rendszert ki tudjunk alakítani.
Mit tehet az, aki elégedetlen a korházi körülménnyel?
Horváth Ágnes: Lehet élni a panasztételi lehetőséggel és van betegjogi képviselő is.
Kihez kell fordulni?
H. Á.: Alapesetben a korházhoz, de ezt követően bárkihez lehet.
Például a betegjogi képviselőt hol lehet megtalálni?
H. Á.: Ki van írva a telefonszáma és az elérhetősége minden korházban, illetve van külön ügyeleti órája is.
Szóba kerültek az orvosi hibák, erre Horváth Ágnes hosszabban kifejtette a véleményét.
„130 milliószor találkozunk orvossal egy évben. Minden magyar ember körülbelül 12-13 alkalommal. Ebből, hacsak egy százalék hiba van, az 130 ezer hiba évente. Ha ezt elosztjuk 365 napra az egy rémisztően magas szám lesz. A hibákat látjuk, mert beszélnek róla. Viszont nem látjuk azt a több mint 120 millió esetet, ahol kiválóan dolgozott az orvos és minden rendben van. Hatalmasnak tűnik a változás, de a hiba viszonylag kevés. Inkább szakmai hibának, vagy tévedésnek róhatjuk fel az esetek többségét. Ha egy korház nem képes megszervezni a vizitdíj beszedését és egy órát kénytelen várni a beteg, az szerintem nem a minisztérium hibája. ”
A népszavazás kapcsán előkerült a több biztosítós modell.
H. Á.: Ez a modell az SZDSZ-é volt.
Fiala: De az SZDSZ ebből a szempontból ön.
H. Á.: Ja, jó, akkor az enyém. Ez a több biztosítós modell volt az eredeti, erre elkészült egy törvényjavaslat, amit az Országgyűlés meg sem tárgyalt. Ami számunkra fontos, hogy versenyeznek ezek a pénztárak, erős jogokat kapnak, erős lehetőségeket.
Egy hallgató arról érdeklődött, hogy mivel neki érettségiző fia van igaz-e, hogy ha nem fog dolgozni a fiú, akkor havonta hat ezer forintot kell utána fizetni?
H. Á.: Igen, ez így van. 4350 forintot kell fizetni, mint eltartott, közeli hozzátartozó. Ha munkaviszonya van, akkor pedig járulékot kell fizetni.
Egy másik hallgató a svábhegyi gyermekklinika és a Heim Pál Gyermekkorházat hasonlította össze, abból a szempontból, hogy míg az egyik olyan helyen van, ahol friss a levegő, addig a másik a „bűz” közepén.
H. Á.: Tudja ön, hogy hol van a svábhegyi klinika?
Fiala: Igen, én ott lakom.
H. Á.: Én nem. De ilyenkor nem az a lényeg, hogy hol tökéletesebb a levegő, még akkor sem, ha asztmás gyerekekről beszélünk. A Svábhegynek a megközelítése, főleg éjszaka, amikor a fulladások jönnek nem egyszerű. Az asztma gyógyítása ma már szerencsére arról szól, hogy hogyan tud a gyerek otthon élni. És nem arról, hogy vigyük fel a hegy tetejére és élje ott a gyerekkorát.
Egy halmozottan hátrányos kislány édesanyja azt kérdezte, hogy az egyedi engedélyes segédeszközök ügyében lesz-e valami változás.
H. Á.: Szeretnénk elérni, hogy egyre több eszköz be tudjon kerülni ebbe a körbe. Folyamatosan dolgozunk ezen, gyógyszereknél történt már előrelépés, de a segédeszközöknél lassabban halad a munka.
Aki fizet TB-t azzal előfordulhat, hogy valamilyen szolgáltatást nem vehet igénybe? – kérdezte egy újabb telefonáló.
H. Á.: Nem, ez egészen kizárt. Mi nem az amerikai rendszert követjük, amiket a filmekből ismernek az emberek.
Fiala a hallgatótól kérdezte meg, hogy miként kellene a tévhiteket eloszlatni, és min kellene változtatni. A válasz: hiányos a tájékoztatás. Sehol nem lehet találkozni átfogó, információs anyaggal. Horváth Ágnes erre javasolta a www.terapia2008.hu web oldat, ahol minden kérdésre választ lehet kapni.
H. Á.: A politikának és nekem is nagy felelősségünk van abban, hogy ilyen sokáig elhúzódtak a viták. Másról sem beszélünk 2007 februárja óta, mint a biztosításokról. Lesz-e döntés, mikor lesz döntés, megállapodtak-e vagy sem, mi lesz a második változatban és így tovább. Eltöltöttünk egy évet úgy, hogy húztunk egy történetet, de nem volt idő elmagyarázni. Nekem van egy másik dilemmám is. 1988-89-ben elmagyarázható volt-e a rendszerváltás? Szerintem nem. Erről szól az egészségbiztosítás is. Sok benne az absztrakt rész, eltudjuk magyarázni, de ehhez egy jó képzelőerő kell, hogy lássuk, hogy fog működni ez a rendszer. Az a fontos, hogy legyen meg a szavazás, induljon meg az átalakítás és akkor talán az emberek is megnyugszanak.
Fiala: Az ön szakmai munkáját mi befolyásolja jobban, a jövő heti parlamenti szavazás, vagy a március 9-ei népszavazás?
H. Á.: Mind a kettő.
Fiala: De inkább melyik?
H. Á.: Bízom abban, hogy a jövő hét gond nélkül meglesz. Sokat kell dolgozni azért, hogy a vizitdíj és a korházi napidíj is megmaradjon. Hiszek abban, hogy szükség van ezekre az egészségügyben.
A műsor további részében a vonatoké, na és a buszoké volt a főszerep. Kovács Miklós az Orange Ways vezérigazgatója mesélte el, hogy miként történt a MÁV elutasítása az ajánlatukra. A MÁV sztrájk oldalvizein sok más érdekes történetet ismerhetünk meg, ilyen például ez is.
Kovács Miklós: Mikor megalakult a cégünk az volt a filozófiánk, hogy számunkra az utas a legfontosabb. Így van ez jelenleg is. Kedd este az utasok érdekében úgy döntöttünk, hogy felajánljuk szabad buszainkat (6 darabot) a MÁV számára. Így vonatmentesítő járat indulhat.
Fiala: Ez emberbaráti cselekedet, reklámfogás, vagy pénzszerzési akciónak minősült?
K. M.: A pénznek nincs köze hozzá. A célunk valóban az, hogy minél szélesebb körben megismerjék a szolgáltatásainkat.
Fiala: Számoltak azzal, hogy ha a sztrájk elhúzódik, akkor a felajánlás is hosszabb ideig tart?
K. M.: Igen. A felajánlás a sztrájk végéig szólt.
Fiala: Ugyanannyi busszal?
K. M.: Igen. Sofőrrel, utaskísérővel.
Fiala: Kivel állt kapcsolatban amíg ezek történtek?
K. M.: A MÁV Start részéről először a kommunikációs igazgatóval beszéltem. Ő továbbított az üzemirányítás felé és ők rendelték meg az autóbuszokat is.
Fiala: Elhitték, hogy nem áprilisi tréfáról van szó, és hogy önök valóban ingyen kínálják fel a buszokat? Nem kértek céges papírokat?
K. M.: Igen elhitték, mert nem kértek semmit.
Fiala: Mikor kezdődött volna az együttműködés?
K. M.: Kedd este beszéltünk először, a megrendelés szerdán érkezett és a MÁV üzemirányítása indította el a Nyugatiból a járműveket.
Fiala: Tehát munkába is álltak?
K. M.: Igen. Két órát dolgoztak, az elővárosi közlekedésben vettek részt. Két óra elteltével hívott fel az üzemirányítás vezetője, hogy megkereste őket egy autóbuszos partnerük, hogy stratégiai okokra hivatkozva felmondják a velünk való együttműködést.
Fiala: Mi áll az ügy hátterében?
K. M.: Azóta, hogy megjelentünk a piacon azok az autóbuszos társaságok, akik azt hiszik, hogy monopolhelyzetben vannak erősen próbálnak minket korlátozni.
Fiala: És ez ebben a szorult helyzetben is megtörténhet?
K. M.: Igen.
Fiala: Ez egy sötét, piti és képtelen történet, de itt még nem ér véget…
Ez után Fiala megpróbálta „összehozni” Kovács Miklóst és Sági Zoltán a MÁV Start részéről, hogy rendezzék a dolgokat. Az eredmény meghallgatható ma éjjel fél egy és 2 óra között a Pont FM 88.1 rádión.
Winkler Virág András, kommunikációs vezető, az autópálya információs rendszerről hozott friss híreket. Megszületett a „joker szám”: 36707774636. Nem kell a számmisztikába bele menni, de aki erre az sms számra elküldi az M1, M3, M0, M7, M5, M6-ot, az kap egy ingyenes választ. Ez tartalmazza az aktuális forgalmi helyzetet. Egyébként elég, ha a sok 7-est jegyezzük meg, mert a 4636 az INFO szót jelenti.
