A főpolgármester - utalva arra, hogy a mű bemutatására ő valóban "kompetens személy" - elmondta, hogy a felfelé ívelő, progresszív történelmi időszakokban, mint a dualizmus évtizedeiben, a kormányzat és a város képes volt kooperálni Budapest és ezzel az egész ország javára.
Kifejtette, hogy a 26 személyről megrajzolt politikai portréfüzér középpontjában a mindenkori kormányzat centralizáló törekvései és a nagyváros polgármestereinek szabadságtörekvései közti küzdelmes és kompromisszumos viszony áll.
Emlékeztetett arra is, hogy ebben az időszakban intézményesített kettősség mutatkozott meg, a kormány által kinevezett főpolgármester és "a polgárok alispánja", a polgármester együtt állt a város élén. Ez a dualizmus, ha másként is, de a mai demokratikus önkormányzati rendszerben is létrejött azzal, hogy Budapesten két formálisan egyenlő önkormányzat szint működik: a főváros és a kerületek önkormányzatának szintje.
A főpolgármester felidézte, hogy a progressziónak tekinthető dualizmus idején a Fővárosi Közmunkatanács motorja, báró Podmaniczky Frigyes, valamint Ráth Károly és Bálczy István tevékenységének eredményeként zöld utat kapott Budapest világvárosi fejlesztése.
De a múlt század 20-as és 30-as éveinek regresszív korszakában is korrekt vezetője lehetett Budapestnek Sipőcz Jenő személyében, aki "keresztény-nemzeti elkötelezettsége dacára" következetes, szakértő és puritán politikus volt - mondta Demszky Gábor.
Voltak időszakok, amikor a város élén üzemeltető, építő és újjáépítő jellegű vezetők álltak. Ez utóbbiak közt említette a főpolgármester a második világháborút követő időszakban Vas Zoltánt és Kővágó Józsefet, Budapest díszpolgárát.
Demszky Gábor rámutatott, hogy a könyv az 1950-ben bevezetett tanácsrendszerig tárgyalja a város vezetőit. Mint mondta, ami a tanácsrendszer megszűnése után történt, az már napjaink történelme. Elmondta, hogy a gazdasági csőd miatt megbukott szocialista rendszert követő első négy évben a főváros vezetőinek fő feladata az akadálytalan városüzemeltetés volt. A következő négy év az évtizedekig elhanyagolt közmű-rekonstrukció kora, a harmadik ciklus a gazdaságot felemelő, a magántőkét idevonzó időszak, a negyedik ciklusra pedig a nagy városépítők örökségének megőrzése, védelme és felújítása jutott.
Szólt arról is, hogy a kormányzati összefogás eredményeként jövőre 15 év alatt immár a második Duna-híd épül Budapesten, s 2010-ig megvalósul Európa legnagyobb környezetvédelmi beruházása, a csepeli szennyvíztisztító is. Nem sokkal utána pedig kész lesz a 4-es metró - tette hozzá.
A kötet szerkesztője, Feitl István az MTI kérdésére elmondta, hogy eredetileg foglalkoztak azzal a gondolattal, hogy a tanácselnököket is felveszik ebbe a kiadványba. Mivel azonban a tanácskorszak teljesen más szisztéma volt, mint az önkormányzati rendszer, ezért végül is nem vállalták, hogy egy kötetbe kerüljenek mindkét korszak vezetői. Hozzátette, hogy egyfajta dualizmus ez idő tájt is volt a párttitkárok és a tanácselnökök között.
A szerkesztő megjegyezte azt is, hogy az 1950-et követő időszakot még csak igen szerényen van tárták fel a kutatók. Nagy nehézséget jelentene a korábbi döntések közül kihámozni azt is, hogy melyek azok, amelyek a Fővárosi Tanács elnökeihez vagy a budapesti pártbizottság első titkárainak személyéhez kötődnek. E korszak centralizált döntései ugyanis inkább a minisztériumokhoz és a pártvezetéshez kapcsolódnak, mint a tanácselnökökhöz - hangsúlyozta.
