Slawomir Mrozek novellájában, az Elefántban, egy fentről kinevezett ifjú karrierista költségszempontból felfújható műanyagbábra cseréli az állatkert elefántját, ami visszafordíthatatlan károkat okoz az ifjúság nevelésében: „Azok a diákok pedig, akik akkor ott voltak az állatkertben, nem törődtek többé a tanulással; fittyet hánytak a tudománynak, s huligánok lettek. Állítólag vodkát vedelnek, s ablaküvegeket vernek be. S egyáltalán nem hisznek az elefántban.” Azt hiszik, ez csak egy fiktív történet? Egy száműzetésbe kényszerített lengyel, ellenzéki író abszurdja a létező szocializmusról? Ne higgyék! Csődközelbe vitt államháztartásunk – a latin-amerikai gazdaságokat már sírba vitt neoliberális receptre támaszkodva – minden költséges területről kivonul. Gazdasági szakemberek döntenek a kulturális örökségről, számokat számokkal vetve össze, a könyvelés szigorú törvényszerűségeire hivatkozva. Rémálmainkban kilóra mérik le a réz- és bronzkori leleteket a helyi MÉH kirendeltségben, és zaciba adják a múzeumi aranyfibulákat, majd bejegyzik bevételnek és büszkén jelentik: az őrzésük, restaurálásuk költségeit is megspórolták, már fűteni se kell, mert annyi látogató sincs, mint eddig. Vagy egyenesen politikai körök gazdasági érdeke fűződik a közvagyon elherdálásához. A bábolnai ménes 1789 óta büszkesége a lovas nemzetnek, a világ lótenyésztői szemében fogalom. A International Shagya-Araber Gesellschaft (Nemzetközi Shagya-Arab Társaság, ISG) levelet írt Sólyom László köztársasági elnöknek, Veres János pénzügyminiszternek és a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-nek, amiben kifogásolták a ménes magánkézbe adására való törekvések újabb állomását: indoklás nélkül menesztették Rombauer Tamást, a Bábolnai Ménesbirtok Kft. Ügyvezető igazgatóját. A startpisztoly tehát eldördült.

Bábolna sokat megért már, tekintélyes múltja ellenére úgy hírlik utódjai csöppet sem versenyképesek, mégis mindenki, aki tehette megpróbált már kihasítani valamennyit belőle. Egykor az egész szocialista tömböt etette halízű brojlercsirkével, aztán volt ballaszt az állam nyakán, több részét felszámolták, más részei felett keselyűk köröztek, hogy vihessenek belőle egy kis potya, zsíros falatot, ha már kimúlt. Az Orbán kormány idején a kisgazdák kapták a Bábolnai igazgatói széket, de nem sokáig. Karner Istvánt idővel eltávolította a Fidesz, a hírek szerint azért, mert szerette volna egy-az egyben megőrizni a magyar mezőgazdaság egykori ékkövét, pedig mások szerint az akkor már inkább vitt, mint termelt. A Fidesz arra az elhatározásra jutott, hogy Bábolnát meg kell menteni a kisgazdáktól és erre a legjobb mód, ha privatizálják a részvénytársaságot.

Ekkor került a Bábolna Rt. élére Sárfy Péter – akiről úgy tudni Áder János barátja – és az Orbán Viktor protezsálta ÁPV-jelölt: Heimann Zoltán. Úgy tudni, munkakapcsolatuk nem volt a legharmonikusabbnak nevezhető. A Torgyán József vezette kisgazdák ezután politikai támadásokat intéztek a „nemzeti vagyont kiárusító” ÁPV Rt. ellen.
Érdekesség, hogy Stumpf István akkor felvetette egy olyan „Magyar Holding” ötletét is, amilyen a mostani kormányzat kiötlötte, sokat támadott Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt., de ez az ötlet, akkor nem valósult meg. Ekkor emelték ki a ménest és néhány hozzá csapott vagyontárgyat, tevékenységet (épületek, gáz- és villanyszolgáltatás, étterem, erdő, vadászat) az eladásra szánt tevékenységek sorából. Azzal az opcióval, hogy amíg világ a világ állami tulajdonban marad, és megőrzi mindazt a kulturális értéket, amit a műemléképületek és a ménes maga jelent. A Ménesbirtok Kft. első ügyvezetője Sárfy Péter lett, egész a Fidesz vereségével végződő 2002-es választásokig. A Bábolna Rt. többi részéről való leválasztása a ménesnek furcsára sikeredett. A föld, amit használnak nem került hozzájuk, de erdő, erdőgazdálkodási jog nélkül igen. Összesen mintegy 300 milliós veszteséget termelt, amíg a cégvezetés meg nem szabadult tőle. A Bábolna Rt. maradékát szétválasztották piacképes és gazdaságtalan részekre, nyilván azért, hogy a profiltisztított céget, cégeket jobb áron lehessen eladni. Ami nem sikerült Heimannéknak, az sikerült Velez Zoltánnak, a következő bábolnai elnöknek, a cégből mára szinte semmi se maradt, csak a földterület egy részét művelni képes Bábolna Zrt. A baromfi- és takarmány integráció egytől egyig magánkézbe, onnan pedig részben már csődbe került.