Hallom, hamarosan apai örömök elé nézel. Jellemző még rátok az a vad rock and rollos életstílus, vagy már „megszelídültetek”?

Persze nyilvánvaló, hogy az első években - úgy ’94-től ’99 elejéig – két végéről égettük a gyertyát, igazi rock and roll bulizós zenekar voltunk. Utána sok minden megváltozott, átestünk egy tagcserén, meg rájöttünk, hogy nem kéne meghalni 35 évesen. Úgyhogy azóta visszavettünk a tempóból. De ha ottalvós buli van, az még mindig nem jelent problémát, a mai napig szeretünk rock and rollozni. De hétköznap már nem maradunk ki, ahogy régen tettük. Egyrészt nem szórakoztat már bennünket annyira a dolog, tényleg meg lehet unni. Másrészt talán megkomolyodtunk egy kicsit, csak amennyire kell.

Ez a szövegeiteken is látszik?

Abszolút. Nyilván arról ír az ember, ami foglalkoztatja. Amíg a buli foglalkoztatott bennünket, addig a bulizásról írtunk. Most, hogy ezen kívül már más is érdekel bennünket, ez a szövegekben is megjelent. De a bulizás is megmaradt. Ha elmegyünk valahova sörözni, akkor biztos, hogy nem megyünk józanul haza, erre azért számíthat az ember. De ez most már elég ritka, nem tudom, hogy sajnos vagy szerencsére, mindenki döntse el.



Úgy hallottam, a készülő új albumotok szövegei elég kemények, durvák lesznek.

Foglalkoztat minket egy csomó olyan ügy, ami felidegesít bennünket. Nyilván a dühünket úgy tudjuk a legjobban kiadni, ha szövegekbe öntjük őket. Ez mindenkinek jobb így, mi sem leszünk frusztráltak attól, hogy bennük marad az a méreg.

Egy ilyen témát mondanál?

Nem, ez maradjon titok. Úgymond rá szeretnénk majd szabadítani ezt a lemezt erre az országra.

Mikorra várható ez az új album?

A nyár folyamán mindenképpen meg kell jelennie a lemeznek. Márciusban állunk neki stúdióban dolgozni, április végéig biztos folyamatos lesz a munka. Május környékén már elkezdhetjük csináltatni az olyan kiegészítő dolgokat, mint a lemezborító meg a sokszorosítás. Úgy tervezem, hogy nyár elején meg tud jelenni a lemez. Legalábbis az lenne a tuti. Egyszer adtunk eddig ki nyáron lemezt, és az volt a legnagyobb sikerünk, úgyhogy jó omen nyáron lemezt csinálni.

Lassan 14 éves a Junkies. Hogy érzed, mennyit változtatok zeneileg ezalatt az idő alatt?

Sokat, egyébként remélem is, hogy sokat. Gyakran kritikaként kapjuk meg, hogy megváltoztunk, régen mások voltunk. Köszönöm szépen, erről szól az egész. Milyen lenne már, ha 14 év után is abszolút ugyanazt játszanánk? Nagyon szomorú lennék, ha ez lenne. Változunk, kétszer ugyanazt a lemezt nem tudjuk megírni, és nem is akarjuk. Akkor nem lenne egyszerűen értelme. Ha születne még egy ugyanolyan lemez, mint az előző, az lenne a zenekar vége. Az azt jelentené, hogy nem tudunk már mit mondani. Így mindig találunk új hangot, új mondanivalót. Ez a zenekar addig fog létezni, amíg ez fennmarad.

Mennyire inspirál téged a többi zenekar, ahol játszol (Stereomilk, Sisao)?

Inspirál. Igazából az van, hogy a Junkiesnak van egy medre, amin halad. Körülbelül be tudjuk határolni, sejtjük, hogy merre kell mennie. Ha ettől nagyon elütő ötletem van, akkor azt nem fogom beleerőltetni a Junkiesba: a kis sapkát a nagy fejre nem fogom ráhúzni. Ha nagyon elüt, akkor inkább megcsinálom a Stereomilkbe, vagy ha oda se stimmel, akkor inkább odaadom valakinek. Ennyi év alatt már tudjuk, hogy minek melyik fiókba kell kerülni.

Kiknek adtál/írtál már dalokat?

Szöveget írtunk már Hooligansnek, Gáspár Lacinak, No Thankxnek (felkérésre).



A Hooligansnek melyik szám szövegét írtátok?

A királylányt például. Tóth Gabinak komplett számot írtunk. Ide-oda dolgozgatunk. Néha érkeznek felkérések, és nem leszek álszent: nyilván ez úgy működik, mint a boltban. Kérnek tőlünk szöveget és fizetnek érte pénzt, vagy jogdíjakban ez megjelenik a számlánkon. Hál’ Istennek vannak ötleteink. Inkább valakinek kerüljön fel a lemezére, minthogy a fiókban porosodjon.

Ezek olyan szövegek vagy dalok, amiket, ha nem lett volna felkérés, ti is megcsináltok?

Nem. Egy királylányt mondjuk nem nagyon tudnék elképzelni egy Junkies lemezen, stílusában nagyon elütne. Eleve maga a dal inspirálta a szöveget, megkaptuk a számot, és arra írtuk. Szeretjük ezt csinálni: van, aki Scrabble-zik, mi pedig szöveget írunk.

Mennyire van féltékenység vagy rossz érzés bennetek olyan együttesekkel, előadókkal szemben, akik befutottak, nagyobb médianyilvánosságot kapnak? Például a Hooligans esetében.

Nem, nem hiszem. Ők járják az útukat, maguk választották ezt. Tibiéket ’92 óta ismerem, ugyanolyan rockerek voltak, mint mi, szerintem most is azok belül. Ezt ők tudatosan alakították ebbe az irányba. A Dance, a Hooligans elődje még teljesen más zenekar volt, de ezt az utat választották, erre mennek. Irigység abszolút nincs. Miért lenne? Inkább örülök a sikerüknek. Sőt, az ő sikerük nekem is az, ha már csak a szövegeket nézem is. Természetesen el tudnám képzelni, hogy többet szerepeljünk. De ebből nincsen gond. Amennyi kell, az megvan. Ha szükség van arra, hogy reklámozzuk a megjelenő lemezünket vagy egy koncertünket. Ha ez nem lenne, akkor lehet, hogy lenne bennem rosszérzés. Így viszont, hogyha szükség van rá, tudunk szerepelni.

Hogy látod, zenei és egyéb kompromisszumokat kell kötni ahhoz, hogy nagyobb médiafigyelmet kapjon valaki?

Egy zenész akkor hal meg, amikor elkezd kompromisszumokat kötni. Az lenne az igazi rossz érzés számomra. Így szoktuk meg, hogy nem kötünk kompromisszumokat, ez valószínűleg így is marad. Ez nekünk így jó.

Ma este felléptek a Wigwamban. Mire számíthatnak az odalátogatók?

Hamisítatlan Junkies-show lesz. Nem játszunk lassú számokat ezen a bulin, úgy döntöttünk, hogy a zúzásé lesz a főszerep. Attól tartok, hogy nagyon le fogunk izzadni. Az a cél, hogy bemutassuk, hogy ki a főnök.