Nevét legtöbben a Prognózisból ismerik, pedig nem az volt az első együttese. 1975-ben a legendás gitárkirály Radics Béla helyére került, a Nevada zenekarba. Két évre rá az akkori legnépszerűbb magyar zenekar az Omega Időrabló c. lemezének turnéján mutatkozott be. 1978-ban az Olympia együttes gitáros szerzője. 1979-ben katonaideje alatt szervezte első saját zenekarát, a Hadi-rock formációt, ahol már kizárólag saját dalait énekelte, gitározta.

1981-ben leszerelt és megalakította a Prognózis együttest. Később megnyerték a Rock Reflektor című tehetségkutató versenyt, majd meghívást kaptak az első jelentős magyar rock-fesztiválra, Dorogra, ahol több tízezer ember előtt arattak sikert. 1982-ben megjelent az első sikert hozó Hajsza közben / Nyári éjszakák c. kislemez. A címadó dal adta meg az akkori zenekar stílusát is, melyet hajsza-rock néven emlegetnek, és ez a dal vezette heteken keresztül a Magyar Rádió és a Magyar Ifjúság című lap közös slágerlistáját. 1984-ben megjelent első nagylemezük az Előjelek, majd 1986-ban a Tele van a város szerelemmel, mely az igazi népszerűséget jelentette a zenekarnak.



Mindig is a zenei pálya volt a cél?

Igen, mindig az volt a vágyam, hogy zenész legyek, dalokat írjak, azokat énekeljem és szeressen a közönség. Ezt szerettem volna attól a pillanattól kezdve, ahogy megláttam a tévében a menő beat zenekarokat. Megérintett az a hangulat, ami a koncerteken érződött és azt mondtam: „igen, én is ilyen akarok lenni”. Azon szerencsések közé tartozok, akik első pillanatban tudták, hogy erre a pályára születtek. Ha újra kezdeném, akkor is ezt választanám.

Melyik együttes/együttesek volt rád a legnagyobb hatással, amikor elkezdted?

A magyarok közül akkor már elindult az Illés és az Omega. A külföldiek közül leginkább a Beatles vagy a Rolling Stones. Az ragadott meg az egészben, el tudták énekelni a gondolataikat, érzéseiket, örömüket, bánatukat. Önkifejezés volt az egész. Ha szerelmi csalódásuk volt, könnyen túlélték egy-egy szép dallal. Amióta írok, én is többször öntöttem dalba az érzéseimet.

Szüleid nem próbáltak más irányba terelgetni?

Dehogynem! De fölösleges volt. Egy külkereskedelmi főiskolát azért elvégeztem, de egy napot nem dolgoztam a kereskedelemben. Ez mind a két félnek jobb, nem vagyok egy kereskedő típus, így ők is jól jártak, és én is. Remélhetőleg a legjobban a közönség járt.



A Prognózis korszak, a legsikeresebb időszak volt az életedben. Hogy emlékszel vissza rá?

A 60-as években, amennyire még benne voltam, olyan volt, mint mikor az iskolában egy gyönyörű tavaszi napon elmarad a hatodik óra, és haza lehet menni. Na, az a szabadságérzet mindent megért. A 70-es évek, sötét, ólomszürke reménytelen vágyakozás korszaka volt. Aztán a 80-as években újra kisütött a nap, akkor, mint megvadult csikók koncerteztük végig az országot. Ez volt a Prognózis idején. A 90-es évek az megint zavaros volt, 2000-től pedig úgy érzem megint eltűntek a felhők.

Rengeteg koncert van a hátad mögött. Melyik volt az, amelyikre a legszívesebben emlékszel vissza?

Hú, mindegyikre. A Pusztavacsi Fesztivál 250 ezer ember előtt, szóló akusztikus koncertjeink Mexikóban, Dél-Koreában, vagy a legutóbbi a Téglagyári Megálló pubban, vagy a Kőbányai Szabadidős Központban, de a Petőfi Csarnokos koncertekre is szívesen emlékszem. Szerintem az összes koncert itt van a fejemben.

A mai rock csapatokról mi a véleményed? Megfelelnek az elvárásoknak?

Olyan nagyon nem is követem már az újakat. Azok mindig helyet érdemelnek a palettán, akik világgá kürtölik, amit ők gondolnak. Valamit akar a mondani a világról, legyen az nagy baromság, vagy mély érzés, filozófia, vagy bármi. De valamit akar adni önmagából, ezeket szeretem. Akik csak tetszelegni akarnak a színpadon - bár a rockosokból ilyen elég kevés van -, akik sztárok akarnak lenni, na őket nehezen viselem. Csak felszínesen kóstolgatják ezt a finom és szent dolgot, amit rock zenének nevezünk.

Maradt benned valami nagy álom vagy vágy, ami nem valósult meg?

Még megvalósulhat, még az elején vagyok. (nagyot nevet) Komolyra fordítva a szót, szeretném, hogy jobban eljussanak a dalaim a közönséghez. Ne csak szájhagyomány útján jussanak el az emberek a koncertjeimre, és okozzak nekik ezzel örömet. Magyarországon elég nehezen mozog a médiapiac, nem egyszerű benne megmaradni.



A RockAréna koncerten is fellépsz, készülsz rá valami különleges módon?

Minden koncert különleges. Csupa jó dalok fognak elhangozni. Lesz a Prognózis korszakból, és a 90-es évek dalaiból. A legújabbakból nem lesz, azokat egy jövőre megjelenő lemezen szeretnénk bemutatni. Február 15-én a Tacuba Cafe and Stage-ben fogunk koncertezni, ott játsszuk ezeket az új dalokat is, aki szeretné hallani. Az Arénában csak a nagy sikerek fognak szólni. Jó buli lesz!

Fotó: www.vorosistvan.hu