"Egy nappal ezelőttig még kiskorúnak, gyermeknek számítottam, mostantól nagykorú vagyok, mégsem érzem teljesen felnőttnek magam" - vall szinte önkéntelenül az idegen újságírónak. Szüksége lenne édesanyjára, sokszor kellene tőle tanácsot kérnie, hiszen még az amúgy nagyon kedves és önzetlen nagynénjéhez sem tudna olyan bizalommal fordulni.
Egy nappal ezelőttig ő is ahhoz a több mint 82 ezer romániai kiskorúhoz tartozott, akinek az egyik vagy mindkét szülője külföldön keresi családja számára a megélhetést. Jelenleg körülbelül kétmillió román dolgozik külföldön, de az őket fogadó országok hatóságainak becslése szerint valós számuk a négymilliót is elérheti.
Csak Olaszországban és Spanyolországban több mint egymillióan keresik vendégmunkásként kenyerüket. A külföldön munkát vállalók száma folyamatosan változik, ezért nagyon nehéz pontosan felbecsülni, hogy az adott pillanatban éppen hányan tartózkodnak a határokon kívül. Sokan nem tudják magukkal vinni családjukat.
Ehhez képest nagyon is pontos adatokat szerzett a gyermekek jogait védő országos hatóság (ANPDC) legutóbbi tanulmányában. Ebből kiderül, hogy a 82.464 gyermek közül 24.406-nak mindkét szülője távoli országokban dolgozik, 47.154 gyermek mellett csak az egyik szülője maradt, és 8904-en vannak, akiknek egyetlen törvényes gondviselője is eltávozott. És ott van 2 500 gyermek, aki állami nevelőintézetben kénytelen átvészelni család hiányában a magányt.
Ezt tükrözi a magukra hagyott gyermekek helyzete is. Egy részük lecsúszik, rászoknak a kábítószerre, vagy akaratlanul is bűnöző csoportok hálójába kerülnek. De akik meg is menekülnek ettől a sorstól, azoknak is problémájuk van az iskolában a beilleszkedéssel, nem képesek megfelelő kommunikációra a társakkal, kiközösítés lesz osztályrészük.
A gyermekvédelmi hatóságok többfajta gyógymódot keresnek. Úgy gondolják, felvilágosító kampányokat kellene szervezniük a külföldre utazó szülőknek, akárcsak azoknak, akik magukra vállalják az otthon maradó gyermek felügyeletét. Iskolai tanácsadók hálózatára is szükség lenne.
A román kormány ugyanakkor nem elégedne meg a tüneti kezeléssel, e társadalmi "betegség" okát szeretné felszámolni. Pénzügyi intézkedésekkel, például adókedvezménnyel vagy egyéb anyagi ösztönzőkkel próbálja hazacsalogatni a külföldön dolgozókat. Már csak azért is, mert mostanában Románia is egyre nagyobb híján van a hazai munkaerőnek.
