Egy másik jelölttől azt a véleményt hallottam, hogy kevés a külföldi produkció, nagyon belterjessé vált a színház.

Sajnálatosnak tartom, hogy a pályázók, ahelyett, hogy a saját pályázatukkal foglalkoznának, véleményezik a színház munkáját, attól félek, kevéssé ismerve azt. Vegyük figyelembe, hogy a hazai színházaknak teljesíteniük kell bizonyos kritériumokat: nézőszámot, előadásszámot, bérletszámot. Nem jellemző, hogy a színházak csak vendégelőadásokat fogadnának. Mi meghívtunk azért az elmúlt évben számos vendégprodukciót, de a legfontosabb, hogy a legjobb magyar rendezők fordulnak meg nálunk. Ők az Új Színházban, vagy a Nemzetiben, és az ország többi nagy színházában is dolgoznak, ez épp elég kihívás a mi színészeinknek, és semmiképpen sem teszi lehetővé, hogy belterjessé váljon intézményünk.

„Látványos semmitmondás” történik

Sikerült az eredményhirdetésre várakozó Miklós Tiborral is beszélnünk, akit kifaggattunk az eddigi vezetés munkájáról, és persze arról, hogy tényleg politikai hátszéllel indulnak-e egyes jelöltek.

Hogy zajlott a meghallgatás?

Ideértünk kilencre, és akkor úgy döntött a bizottság, hogy zárt ülés lesz. Harminc-harmincöt perc állt rendelkezésre pályázónként. A bizottság tagjai közben feltették kérdéseiket, ki lehetett egészíteni a benyújtott pályázatokat, én is mondtam egy-két újdonságot.

Mi a súlya ennek a döntésnek, ha a képviselők mondják ki úgyis a végső szót?

Minden állomásnak, a szakmai grémium állásfoglalásának, s színtársulaténak is megvan a maga jelentősége. De valóban a politika mondja ki a végső szót.

Csak amiatt kérdeztem, mert a 2003-as választásnál egy utolsó pillanatban előhúzott jelölt nyert, aki nem tudta maga mögött eme ajánlásokat.

Igen, hallottam róla. Péterffy úr, a korábbi igazgató pályázott még, valóban rangos csata volt akkor.

Most is hallani olyan híreket, hogy például Szurdi úr komoly miniszteri támogatást élvez...

Nagyon sokszor és kizárólagosan a politika dönt. De ennél sokkal rosszabb, hogy a színházi világ is olyan erősen van átpolitizálva, hogy ezek a szakmai zsűri-vélemények erősen megkérdőjelezhetőek. Eleve lehet tudni a pályázatokról, hogy melyik oldalra húznak beadóik. Pedig a legfontosabb maga a pályázat, annak is az életművet bemutató része. Hangzatos közhelyekkel ugyanis meg lehet tölteni harminc oldalt, de látni kell azt is, hogy az jelöltek mennyire tudnak mozgósítani céljaik érdekében, mit tettek eddig le az asztalra. Mehetek ugyanis akár miniszterhez is, ő nem fog helyettem életrajzot produkálni. Megnézném azt is, hogy a jelenlegi neves mezőnyben ki az, aki a semmiből is tudott színházat csinálni.

Mi a véleménye az eddigi vezetésről?

Nem akarom lebecsülni azt, amit Szurdi Miklósék csináltak éveken keresztül, de tudom, hogy ennél muszáj többet, értékesebbet tenni. Ráfér a vérfrissítés a színházra. Érzek egyfajta elégedettséget azzal kapcsolatban, ami házon belül történik. S egyfajta belterjességet is. Sok-sok pénzből születnek olyan dolgok, amik a látványos semmitmondás kategóriájába illenek. Nem jó, ha valaki mindenféle versenyhelyzetet elkerülve dolgozik éveken át. Kicsit megszűnt a színházban a befogadókészség, nem jönnek ide olyan produkciók, amelyek fényében megmérettetnének a hazaiak. Néztem a gyerekeket a nézőtéren, és elgondolkoztam azon, hogyha ők folyamatosan ezt kapják, akkor öt év múlva sem vágynak majd jobbra. Márpedig nekünk templommá kell tennünk a színházat.