A pterodactylusok (a felső jura idején élt, 50-75 centiméter szárnyfesztávolságú, repülő őshüllők) kihalása után a szárnyas madárősök megüresedő helyét foglalta el egy verébméretű, falakó hüllő.
"Kitalálni se lehetne meglepőbbet" - mondta egy telefoninterjú során Alexander W. A. Kellner, a Rio de Janeiró-i Egyetem természettudományi múzeumának munkatársa. Vang Hsziao-lin (Wang Xiaolin), a kínai tudományos akadémia kutatója vezette azt a paleontológuscsoportot, amely Liaoning tartomány nyugati vidékén felfedezte a különös állat fosszíliáját. Az "apróság" a Nemicolopterus crypticus, azaz "az erdő szárnyas, rejtőzködő lakója" nevet kapta.
A Belső-Mongóliával határos tartomány 120 millió éve - a nemicolopterus korában - erdőkkel gazdagon benőtt vidék képét mutatta. Mindeddig a szárazföld belsejéből származó szárnyas hüllőkről keves információval rendelkezett a tudomány.
"A pteroszauruszok (repülő őshüllők) evolúciós történetének eddig csak az egyik felét ismertük. Az apró állat új faj, új fejezet ebben a történetben. A szárazföld mélyén élő repülő szauruszokról szolgáltat új adatokat" - magyarázza Kellner.
A repülő életmódot folytató ősi gerincesek kövületei igen ritkák, a lelet pedig annyira kicsi, hogy kezdetben fiókának hitték a kutatók. A koponya alapján azonban kiderült, hogy a koponyacsontok ugyan még nem nőttek össze tökéletesen, a csontvégek azonban már teljesen kialakultak, így a megtalált példány ugyan még nem volt igazán felnőtt a halálakor, de a fiókakorból már kinőtt. Ezért nem lehet ugyanakkor megállapítani, hogy milyen végleges méretet ért volna el.
"De mégha a duplájára nő, akkor is fajtájának legkisebb képviselője lenne" - állítja a paleontológus.
A tudósok szerint a kicsi hüllő ideje nagy részét a lombkoronában töltötte - görbe ujjai valószínűleg a faágakon való kapaszkodásban segítették. A pterodactylusokkal ellentétben az új faj híján volt a fogaknak. A feltételezések szerint rovarokra vadászott.
