Húsz nap alatt négy, látszólag egymástól független bűncselekmény során összesen tizenegy mérgezett sas (5 parlagi és 6 rétisas) került kézre, amelyek közül hét még életben volt, amikor a Magyar Madártani Egyesület (MME) és a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság szakemberei legyengülve rájuk találtak. Három példány már menthetetlen állapotban volt, és a kezelések ellenére elpusztult. A négy túlélő a Fővárosi Állat- és Növénykertben lábadozik, amelyek közül három példány állapota bizalomkeltő, és ezek nagy valószínűséggel mind elengedhetőek lesznek.


A mérgezés áldozatául esett madaraknak a természetvédelmi értéke meghaladja a 77 millió forintot. Különösen kritikussá vált a helyzet az elmúlt két évben, amióta minden korábbinál nagyobb mértékű pusztítást jelentettek országszerte a természetvédelmi szakemberek. 2006 áprilisa óta 23 parlagi-, 16 réti-, egy szirti sas, valamint egy vándor- és egy kerecsensólyom is mérgezéses tünetekkel került kézre. A madarak természetvédelmi értéke meghaladja a 41 millió forintot. Legkritikusabban a parlagi sast érintették a mérgezések, hiszen a megtalált 23 példány a tavalyi egész európai uniós szaporulat mintegy ötödét teszi ki.

A Hortobágyi Nemzeti Park igazgatóhelyettesével, Gyarmathy Istvánnal beszélgettem a kialakult helyzetről.

Sok értékes madár pusztult el az utóbbi időben. Miért szaporodtak meg ezek a mérgezések?

Ennek egyik ok a felderítés, hogy ezekről most többet hallunk. Sajnos lehet, hogy korábban is voltak ilyen esetek csak nem beszéltek róla. A 70-es évekig engedélyezett rovarirtó szerek voltak. Ezek súlyos, és nem szelektív mérgek. A 80-as években betiltották, attól kezdve szelektív vagy szuperszelektív mérgező anyagokat használtak.

Ezek mire voltak jók?

Elsősorban a szarka vagy a dolmányos varjú ellen használták, de a védett terülten, amennyire lehetett tiltották. Mert akármennyire szelektív, a hollót azért elpusztította. A közelmúltban azt vettük észre, hogy egyre több mérgezéses eset van. Ez nem azt jelenti, hogy ne lett volna a betiltás után is mérgezés, de valóban úgy tűnt, mintha csökkent volna. A 90-es évek végétől figyeltünk fel, hogy újra szaporodnak ezek az esetek. Nem kifejezetten a védett ragadozó madarak ellen irányulnak. A vadásztársadalom többsége elítéli a mérgezést. A vadászoknak is kell tenni azért, hogy kiszorítsák maguk közül ezeket az embereket, akik ilyenre vetemednek. Vannak vadászok, és olyan tanyagazdák, akik úgy érzik, hogy a szőrmés ragadozók - elsősorban a rókák - elszaporodtak. Az elmúlt néhány évben elindult egy mesterséges immunizálás. Ez azt jelenti, hogy nagy mennyiségben helyeztek ki az ország egész területén immunizáló anyagot a rókáknak, csali falatok formájában. Ezek a szerek a rókát védekezővé tette a veszettség ellen. A veszettség természetes kordában tartója a róka állománynak. Amit tesznek egyben jó és rossz is, de a természet már csak ilyen.



Csak ez az oka a mérgezéseknek?

Nem, az sem zárható ki, hogy van egy régről megmaradt ellenszenv a ragadozó madarak iránt, ami teljesen megalapozatlan, főleg ezeknél a fokozottan védett, ritka állatoknál. Csak a Hortobágyat nézve alig több mint tíz pár rétisas fészkel, és csak télen szaporodik meg a számuk, mert jönnek Északról. A rétisas hallal, haldögökkel, elhullott állatokkal táplálkozik. Elhullott őzbe, kóbor kutyába rejtik a mérget, ami eleve illegális, hiszen ezek a mérgező anyagok nem erre lettek kitalálva. Ezek rovarölő, talajfertőtlenítő szerek, és ha ebből fogyaszt az állat, akkor rövid időn belül elpusztul.

Évente mennyi mérgezésről tudnak?

Ami hozzánk bejut az végeredményben nem sok. A mi működési területünkön évente tíz alatt volt ez a szám.

Ezek az esetek pusztulással végződnek?

A többségük igen. De a gyors beavatkozás segíthet. Szerencsére nem csak a természetvédelmi őrök, hanem a hivatásos vadászok, vagy a természetjárók is azonnal szólnak, ha ilyet észlelnek. Már van egyfajta társadalmi odafigyelés, törődés. Országosan viszont nagyon sok az elpusztult ragadozó madarak száma. 2000 óta 720 körüli a mérgezés miatt elhullott madár. Ezeknek nagyrésze nem fokozottan védett, ami nem azt jelenti, hogy ezekért nem lenne kár.

A mérgezők ellen, akik kiszórják ezeket az anyagokat, tudnak valamit tenni? Kiderül egyáltalán, hogy kik voltak?

Az esetek többségében nem. Akiket részben meggyanúsítanak főleg vadgazdálkodók. Tavaly a Jászberényi Rendőrkapitányság eredményes volt egy nyomozás során, már az ügyészségen van az ügy. Összességében elég nehéz, mert a rendőrség sem kezeli megfelelően. Valahogy elsikkadtak idáig ezek az esetek. Éppen ezért kongatjuk a vészharangot, hogy most már komolyan kell venni, ami itt folyik, azt nem lehet tovább tűrni.



Az időben megtalált madarak milyen segítséget kapnak?

Az azonnali állatorvosi beavatkozás segít. Ezeknek a mérgeknek van ellenszere, infúziót kapnak, és a szervezetük semlegesíti a mérgek hatását.

Jelenleg csak a mérgektől vannak veszélyben ezek az állatok?

Korábban jellemzőek voltak a tojáslopások, mára már kevésbé. Számtalan veszélyeztető tényező van, az élőhely beszűkülés, az intenzív mezőgazdaság, vagy az utak, melyek komoly problémát jelentenek. Az elektromos vezetékek még a mérgezésnél is jelentősebb elhullást okoznak. Elindult már egy szigetelési kampány, de ez még messze nem tart ott, ahol kellene. Sok minden ellene hat annak, amit mi, természetvédők csinálunk. Ennek ellenére azt mondhatjuk, hogy eredményes volt a munkásságunk, mert mind a rétisasnak, mind a parlagi sasnak az állománya a 70-es, 80-as évek óta folyamatosan nő. Ez még mindig nem sok, de közelít a természetes eltartó képességhez.