Gáz van! - világgazdasági érdekek és az utolsó óra
Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár hétfői kemény hangvételű nyilatkozatában szólította fel a tagországok vezetőit egy újabb globális klímaszerződés előkészítésére. 2012-ben lejár a most hatályos kiotói egyezmény, az idő pedig egyre fogy. Éghajlatváltozás, szárazság
2008. február 13. szerda 07:39 - Constantinovits Milán
Kíméletlen klímaváltozás, avagy forrósodik a helyzetDe miért is válik egyre sürgetőbbé a az újabb egyezmény? A globális felmelegedés első jeleit, a sarkvidéki jégtáblák olvadását már 1978-tól kezdve műholdas felvételek révén megfigyelték, de az éghajlatváltozás többi tényezőjét és kiváltó okát csak az utóbbi évtizedben összegezték. Ezek szerint a jégrétegek olvadása csak egy mozaikdarabja annak a tünetegyüttesnek, amit globális felmelegedésnek hívunk.
Ez azt jelenti, hogy emelkedik a földi átlagos középhőmérséklet, megváltozik a csapadék eloszlása, ami beláthatatlan gazdasági és környezeti következményekkel járhat. Az éghajlat stabilitásához ugyanis az kell, hogy a Föld légköréből annyi energia jusson ki, mint amennyi oda (főleg a napsugárzásból, kisebbrészt a Föld belső hőjéből) bekerül. Természetes üvegházhatás nélkül a Föld felszínének átlaghőmérséklete a mai 14 °C helyett csupán -19 °C lenne. Az üvegházhatású gázok mennyiségének bármilyen változása befolyásolja a Föld-légkör rendszer energiamérlegét, megváltoztatja az éghajlatot.
Az üvegházhatás lényege, hogy az üvegházgázok a légkörbe belépő, és zömmel a látható fény tartományába eső napsugarakat nem nyelik el, a földfelszínről visszavert, nagyobb hullámhosszú infravörös sugárzás egy részét viszont igen. Ez a hőenergia az alsó légrétegekben marad. Ahogy nő az üvegházgázok koncentrációja, úgy egyre kevesebb hő távozik a világűrbe, az alsó légkör és a földfelszín pedig egyre inkább felmelegszik.
Hűtőkkel fűtés, vulkánnal hűtésEme folyamatot indukáló, legkártékonyabb gáz a széndioxid, amely olyan mértékben került a levegőbe, hogy a Föld északi féltekéjén a bioszféra az utóbbi húsz évben nettó gáznyelőként viselkedik. A kibocsátott széndioxid adja az emberek által okozott gázkibocsátás 80 százalékát. Kártékony gáznak számítanak még az aeroszolok, a metán, és a régi hűtőkhöz, dezodorokhoz használt halogénezett szénhidrogének is, ráadásul ez utóbbi gázfajta évezredekig még a levegőben marad. Fontos megemlíteni, hogy a gázszennyezés 20 százaléka mezőgazdasági tevékenységből származik. Az ICCP szerint a légkörbe került gázok koncentrációja az 1990-es évek derekára érte el csúcsértékét.
A gázok mellett további gondot jelent az esőerdők korlátlan irtása, ami szintén hozzájárul az elraktározott széndioxid levegőbe kerüléséhez. Az esőerdők a csapadékképződésben is lényeges szerepet játszottak, azt általuk párologtatott talajvízből képződő felhők Európáig is eljutottak. A megritkuló felhőzet pedig tovább növeli az üvegházhatást.
Emellett természetes okai is vannak a globális felmelegedésnek: ilyen az óceánok feletti légköri vízgőz-koncentráció, vagy a bioaeroszolok (baktériumok, pollenek) mennyiségének megnövekedése a légkörben. Érdekesség, de a természet ellenfolyamatokat is produkál, ilyen például a vulkántevékenység: az ilyenkor légbe kerülő nagy mennyiségű kén-dioxid megszűri a napsugarakat, ezáltal fékezi a globális felmelegedést.
Üvegház és Fehér Ház Miért is veszélyes a globális felmelegedés? Ahogy az ENSZ szakemberei is figyelmeztetnek rá, ez nem csupán ökológiai probléma, hanem gazdasági (csökken a termőterületek nagysága, csökken az ivóvízkészlet), népvándorlási (sivatagos, aszályos területek elhagyása) és egészségügyi (járványok, vízkészlet szennyeződése a tengervíz által) is. Komoly fenyegetést jelet az óceánok vízszintjének emelkedése is. Ennek egyrészt az az oka, hogy a melegebb tengervíznek nagyobb a térfogata, másrészt a nem úszó típusú jég (szárazföldi jégtakaró) folyamatosan olvad a felmelegedés következtében. Már akadt is olyan atoll Kiribatiban, amit evakuálni kellett az óceán térhódítása miatt. Pár évtizeden belül pedig veszélybe kerülhet Indokína, Hollandia és Florida mélyen fekvő része is, ami pár száz millió ember kitelepítésével járna.
Az idő tehát vészesen fogy, a kiotói egyezmény hamarosan lejár, és ahogy Riccardo Petrella professzor is figyelmeztetett rá: hamarosan eljön az a korszak, amikor a harc már nem az olajért, hanem a vízkészletekért zajlik majd. Ban Ki Mun sürgetése nem alaptalan: az újabb megállapodás nem várhat sokáig. Kérdés persze, a legfőbb gázkibocsátó, az Egyesült Államok változtat-e hozzáállásán. Ha a gazdasági érdekek győznek megint, bekövetkeznek az eddig csak előrejelzésekben, figyelmeztetésekben létező, több tíz millió ember életterét veszélyeztető fejlemények.