Gyárkémények a rajzlapon

Az összegzés szerint ipari emlékekkel foglalkozó fotókból már többször készült kiállítás, a művészi grafika területén azonban ritkán találkozni ilyen alkotásokkal, így különleges élményben lehet részük azoknak, akik március 30-ig ellátogatnak a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, a Magyar Építészeti Múzeum és az Osztrák Kulturális Fórum Budapest közös kiállítására.

Mint azt Hadik András művészettörténész, a Magyar Építészeti Múzeum munkatársa ismertetőjében felidézi, Magyarországon 20 éve kezdett élénkülni a műemlékvédelem érdeklődése az ipari emlékek iránt. Különösen felgyorsult ez a folyamat a rendszerváltás után, amikor számos ipartelepet, bányát zártak be.

Ezeknek az értékeit a Nyugaton már alkalmazott revitalizációs módszerekkel meg lehetne menteni, és vannak is rá már pozitív hazai példák. Ugyanakkor a rozsdaövezetekben még nagyon sok a teendő - hangsúlyozza a szakember, hozzátéve: erre szeretnék felhívni a figyelmet Rudolf Schönwald tárlatával.

Az osztrák művész, aki a második világháború idején egy magyarországi internálótábor lakója volt, Aachenben tanított rajzot építészeknek, amikor 1985-ben egy belgiumi kiránduláson rácsodálkozott a pusztuló ipartelepekre, azóta járja Európa bányáit, gyárait.

Kezdetben Belgiumban dolgozott, és csak bezárt létesítményeket rajzolt le, amelyeket a teljes pusztulás fenyegetett. Később egész Európa területét elkezdte vizsgálni, elsősorban a volt szocialista országokban található kohókra és bányákra koncentrált, és olyan ipari létesítményeket is elkezdett rajzolni, amelyek még működtek vagy ismét elkezdtek működni. Munkáját nehezítette, hogy a belépést legtöbbször megtagadták tőle, tartva attól, hogy rajzai például környezetvédelmi problémákra is rámutathatnak.

Az osztrák művész minden rajza a legutolsó vonásig a helyszínen készül. Nem csak azt rajzolja le, amit lát: kihagyja azt, ami zavarja, kiegészíti a kéményt, ami az adott pillanatban összetörve, darabokban hever - mutatnak rá az összegzésben.

Az Örökség Galériában látható tárlattal párhuzamosan a Pincegalériában a művész egyéb grafikái is láthatóak.

Rudolf Schönwald 1928. június 30-án született Hamburgban, osztrák szülők gyermekeként. 1938 és 1943 között Bécsben élt, 1943-ban Magyarországra menekült, ahol a ricsei internálótábor lakója volt, ott kezdett el rajzolni. A táborból Budapestre került és többek között Gergely Sándor divatszalon-tulajdonosnak, Szöllősy Kálmán fotóművésznek és Sztehlo Gábor evangélikus lelkésznek köszönhetően túlélte a nehéz időket, elkerülte a szovjetunióbeli munkatábort is. 1945-ben tért vissza Bécsbe, ahol 1948 és 1955 között a művészeti akadémián Joseph Dobrovsky és Christian Ludwig Martin tanítványa volt.

Dolgozott színházi projekteken, készített díszlet- és jelmezterveket, képregényt, kerámia faliképet, fafaragásokat, litográfiákat, rézkarcokat. Megkapta a Theodor Körner Alapítvány díját, az osztrák grafikai díjat, Bécs városának díját és Bécs tartomány arany érdemrendjét is.