Szorongás és halál

A nyitott szívműtéten átesett betegek életesélyeinek növelése érdekében vizsgálták a pszicho-szociális tényezők és a korábbi megbetegedések hatását a műtét utáni szövődményekre, az intenzív osztályon eltöltött napokra és a halálozásra - tudta meg az MTI Balog Piroskától, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének kutató pszichológusától.

A Székely Andrea kardiológus által vezetett kutatás során a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézetben 2000 júliusa és 2001 májusa között nyitott szívműtéten átesett 181 beteg egészségügyi és pszicho-szociális adatait rögzítették és elemezték négy éven át.

A fizikai vizsgálatokon túl kérdőíves felmérést végeztek a műtét előtt 2 nappal, a műtét után, a kórházból való távozás előtt, 6 hónap elteltével és 4 évig minden évben.

Balog Piroska közreműködésével azt vizsgálták, hogyan befolyásolja az alkati szorongás mint személyiségjegy a szívműtéten átesettek életesélyeit.

Az előzmények között figyelembe vettük a korábbi betegségek közül a miokardiális infarktust, by-pass műtétet, ritmuszavart, pangásos szívbetegségeket, agyi érbetegséget, cukorbetegséget, veseelégtelenség, korábbi pszichiátriai kezelést - közölte Balog Piroska. Ezek hatását a betegek műtét utáni fizikai állapotára egy közös modellben vizsgálták olyan pszicho-szociális tényezőkkel, mint a szorongás, depresszió, alacsony iskolázottság, családi állapot és szociális izoláltság. Egy nemzetközi mutató (EUROSCORE) segítségével figyelembe vették a műtét közbeni és utáni körülményeket, az aktuális betegség súlyosságát is.

Tanulmányukban, melyet a Psychosomatic Medicine amerikai szaklapban is publikáltak, megállapították, hogy minden tényezőt figyelembe véve, a műtétet követő szövődményeket, az intenzív osztályon eltöltött napokat és a halálozást is legnagyobb mértékben a műtét előtt megállapított alkati szorongás határozza meg.

A műtét előtt az aktuális és a vonásszorongást (alkati szorongást) is az úgynevezett Spielbereger-féle kockázatmérő skálán mérték. Ebben olyan állításokat értékeltek egytől négy pontig a páciensek, mint "a szerencse engem elkerül", "úgy érzem, annyi megoldhatatlan problémám van, hogy nem tudok úrrá lenni rajtuk", "gyorsan elfáradok", "kevés az önbizalmam", "a semmiségeket is túlzottan a szívemre veszem", "a sírás ellen küszködnöm kell".

A vonásszorongást jelző magyar átlagpontszám 42 körül van (80 pontból). E betegcsoportnál 45 pontnál húzták meg a kutatók a kritikus határt. A betegek 42 százaléka e fölötti szorongás-pontszámot gyűjtött. Ők a következő négy évben gyakrabban kerültek vissza kardiológiai osztályra, több időt töltöttek a műtét után az intenzív osztályon és gyakoribb volt a halálozás körükben.

A vizsgálat megállapította azt is, hogy alapvetően nem az aktuális szorongás befolyásolta a műtét kimenetelét, hanem a vonásszorongás, mely nem csökkent, a négy év alatt állandó volt ezeknél az embereknél.

"Ebben a betegcsoportban utólagos beavatkozásra nem került sor pénzhiány miatt, ám fontos tudni, hogy a vonásszorongás nagyon jól csökkenthető csoportos, vagy egyéni pszichoterápiával, ezzel kapcsolatban nagyon jó tapasztalataink vannak szorongó- és pánikbetegek körében" - teszi hozzá a pszichológus.

A szorongás szorosan együtt jár a depressziós tünetegyüttessel. Utóbbit már sokat kutatták az elmúlt évtizedben, de alig találni olyan tanulmányt, mely az alkati szorongás hatását vizsgálná. Bizonyított, hogy a depresszió hozzájárul a szívbetegség kialakulásához, és a hosszú távú életesélyeket is rontja. Az antidepresszívummal való kezelés hatására csökkennek ugyan a depressziós tünetek, ám nem javulnak az életesélyek és nem csökken az újabb szívesemények száma. Ezért vetődött fel a kutatókban, hogy a szívbetegeket érintő depresszió nem ugyanaz a kórkép, mint a pszichiátriai betegek depressziója.

"Feltételezzük, hogy nagyobb a szorongás hatása a szívbetegeknél, ezért a depressziós tünetegyüttes mellett a szorongást is kellene csökkenteni a jobb életesélyek érdekében" - tette hozzá Balog Piroska.

Korábbi tanulmányok kimutatták, hogy a fatális szívbetegségek összefüggnek a hirtelen szorongást kiváltó eseményekkel, viszont nagyon kevés tanulmány vizsgálja az alkati szorongás és a szívbetegségek összefüggéseit. A magyar kutatók szerint bár a depressziós tünetegyüttes is rontja az életesélyeket, ám a depressziós tünetek hatását kivonva is növeli az alkati szorongás a halálozás kockázatát.

"A műtétet megelőzően és a kórházból való távozás előtt fontos lenne a szorongás, valamint a depressziós tünetegyüttes mérése, e kockázati tényezők csökkentése a betegek életesélyeinek növelése érdekében. A műtétet követő rehabilitációnak ugyancsak része kellene legyen a szorongásoldás, a depressziós tünetek csökkentése" - véli a pszichológusnő.

A kognitív terápiák, csoportterápia, relaxáció bizonyítottan alkalmasak a vonásszorongás enyhítésére. Érdemes megkeresni azt a módszert, mely a személyiséghez közel áll és hatékony is. A kognitív pszichoterápia azon alapul, hogy gondolkodásunk meghatározza érzéseinket is. Ha a gondolatainkat megpróbáljuk megváltoztatni, az érzéseink is változnak. A terápia a családban, a munkahelyen, vagy másutt előállt helyzet értelmezését segít módosítani.

A kognitív terápia során aktív és passzív életkészségeket tanítanak a szorongó embernek. Megtanítják, hogy ha lehet változtatni a problémás helyzeten, képviselje a páciens a maga érdekét, illetve amennyiben úgy dönt, hogy nem tud változtatni, relaxációra, figyelemelterelésre, a helyzetet elfogató magatartásra van szüksége.