A 81 éves filmes pénteken a berlini filmfesztivál alkalmával a versenyprogramon kívül megrendezett vetítésen mutatta be a Lengyelországban már nagy sikert aratott alkotást és kijelentette: már elég filmet készített a háborúról és a lengyel múltról, a továbbiakban új, mai témákat keres, a társadalomban és az emberekben végbemenő változásokról.
Wajda elmondta, hogy a Katyn "mélyen személyes" film, apja, Jakub Wajda százados ugyanis egyike volt azoknak a lengyel tiszteknek, akiket a szovjetek Katynban, Szmolenszk közelében Sztálin parancsára kivégeztek. Ez ma is kényes téma Lengyelországban. A film központi nőalakját a rendező - mint elmondta - saját édesanyjáról mintázta, aki 1950-ben bekövetkezett haláláig sohasem hitte el teljesen, hogy férje már nem fog visszatérni.
Andrzej, a film főszereplője - Wajda édesapjához hasonlóan - a lengyel hadsereg századosa, akit a szovjetek fogságba ejtettek, amikor a németekkel összejátszva 1939-ben elözönlötték Lengyelország keleti részét. Felesége és lánya azonban mindaddig reménykedik a visszatérésében, amíg meg nem tudják a tragikus igazságot. Wajda mozija azt is bemutatja, miként használták ki a propagandában a katyni drámát a nácik a szovjetek ellen később, amikor szövetségük felbomlott, majd hogyan hamisították meg a történelmet a szovjetek, és miként varrták a nácik nyakába ezt a vérengzést - a többi, a hitleri rezsim által tényleg elkövetett rémtett mellé.
Bárkit, aki nem volt hajlandó elfogadni az események meghamisított változatát, amely a mészárlás dátumát 1941-re, a Szovjetunió elleni német támadás megindulása utáni időpontra helyezte át, letartóztathattak. A Szovjetunió csak 1990-ben, közvetlenül felbomlása előtt ismerte el felelősségét.
"Sok éven át, egészen a kommunizmus összeomlásáig lehetetlen volt megcsinálni ezt a filmet, még csak gondolni sem lehetett ilyesmire" - mondta el Wajda, aki a világháború után készült filmtrilógiájával szerzett először hírnevet.
"Ez volt a létező legnagyobb és legjobban megőrzött titok. Nem hittem, hogy megérem a napot, amikor már nincs Szovjetunió." A filmrendező ugyanakkor hangsúlyozta, hogy filmje nem irányul Oroszország ellen (amellyel hazájának nem egyszer feszült a viszonya). "Ez egy gyászfilm, egy elégia, amely azt mutatja be, hogyan történt a tragédia. Nem politikai film, mert ami történt, túl fájdalmas, túl tragikus ahhoz, hogy bárki politikai célokra használja Lengyelországban vagy bárhol másutt" - fejtegette Wajda.
A film részletekbe menően felidézi, hogyan gyűjtötték be a lengyel tiszteket, hogyan tartották őket számon, ellenőrizték listáikat, miként börtönözték be, hogyan vitték el őket megkötözve a tömegsírokig, ahol aztán tarkón lőtték őket.
