Immár nyolcadik, de gyökeresen megújított, átdolgozott kiadásban jelent meg a címét tekintve szerény, tartalmát illetően viszont annál gazdagabb Bevezetés a műfajismeretbe című, csaknem 300 oldalas tankönyv, amelyet, mint az előző változatokat is, Bernáth László, a MÚOSZ oktatási bizottságának elnöke szerkesztett. A tájékoztató-, az átmeneti-, a kiegészítő- és a véleményműfajokról, a műkritikáról, a tévés és rádiós munkáról és a magazin-újságírásról szóló egyes fejezetek szerzői a szakma olyan rangos képviselői, mint Cserhalmi Imre, Farkas Zoltán, Földes Anna, Horvát János, Szigethy András, akik korábban is közreműködtek a tankönyvírásban, valamint Elek János, aki az internetes újságírásról szóló, korábban hiányzó hézagpótló fejezettel járult hozzá a kép teljessé és időszerűvé tételéhez.
Székely László jogász, egyetemi tanár ugyancsak lényegében új tankönyvet tett le az asztalra, amikor korábbi munkáját átdolgozva és naprakésszé téve, kibővítve elkészítette Sajtó- és médiajog című művét. A médiával kapcsolatos jogviták korszakában nemcsak az újságíró-iskolák hallgatói, hanem a sajtó egésze és a jogásztársadalom számára is hasznos munkáról van szó. Schenk János elmondta, hogy a mű a sajtótankönyvek Studia Mediorum médiasorozata mellett a jogászoknak szóló Institutiones Iuris sorozatban is helyet kapott.
A sajtótermékek külső arculatának kialakítása is külön művészet, bár Molnár István, az erről a témáról szóló új munka szerzője szerény címet adott könyvének: A kiadvány-tervezés alapjai. Valójában nemcsak a hajdani legendás tördelőszerkesztők örökébe lépett számítógépes laptervezők munkájának szigorú szabályait foglalja össze, hanem igényes képi illusztrációival egyben értékes művészeti könyvet is ad a vásárló kezébe a kiadó.
A könyvbemutatót Wisinger István, az ismert tévés újságíró, a MÚOSZ volt elnöke vezette, aki a többi szerzőhöz hasonlóan maga is oktatja a szakma titkait és Pikó Andrással, valamint Zöldi Lászlóval együtt a médiatankönyv-sorozat egyik korábbi, médiaelméleti kötetének szerzője is. A jelenlévők közül többen utaltak arra az örök dilemmára, hogy vajon "tanítható-e az újságírás" - a többség igennel válaszolt. A műfaji ismeretek nemzetközi vélemény szerint is fontosak, bár, mint arra Földes Anna, a Bálint György Újságíró Akadémia vezetője utalt, az amerikaiak inkább a Creative journalism - kreatív újságírás - címszó alatt tárgyalják ezt a témát.
Schenk János a kiadó részéről elmondta, hogy a keménykötésű könyvekből álló, jellegzetesen tagolt, áttekinthető, szigorú fejezetekre és a kiegészítő tudnivalókat jól elkülönített, keretes anyagokban feldolgozó köteteket az Európai Unió oktatási rendszerének, a bolognai folyamatnak a követelményei szerint szerkesztették, még a rutinos szerzőkkel is nem egyszer vitába bonyolódva a megkötések szigora miatt. A csütörtöki sajtótalálkozón azonban maga Wisinger István is kijelentette: korábbi fenntartásai indokolatlannak bizonyultak, diákjai számára ma az ilyen tankönyv a legjobban használható. Ami az igényes kötetek 5-6000 forintos árait illeti, ezek valóban nem olcsók, de az EU más országainak tankönyváraihoz képest mérsékeltek.
Az MTI tudósítójának arra a kérdésére, hogy a szerzők szerint mai magyar sajtó arculatát milyen mértékben befolyásolta a sorozat, Bernáth László felidézte, hogy tizenkét éve, amikor a MÚOSZ elindította a vállalkozást, a sajtó új helyzetében használható tudásanyagot kívánt nyújtani a szakmának. Az a tény, hogy a műfajismeretek kötete most nyolcadik, minden eddiginél teljesebb kiadásban jelent meg, bizonyítja, hogy valós igényt elégít ki, a különböző sajtószakok kedvelt, általánosan használt tankönyve. Már olyanok is oktatják belőle a szakmát, akik az első kiadások szerzőinek növendékei voltak. Ha az nem is mérhető, hogyan hat ez a közös tudás, mindenképpen jelen van a magyar médiában. S ha a sorozat köteteit még többen tanulmányoznák, talán kevesebb lenne a zavar, a vita vagy éppen sajtóper a magyar médiában.
