A pesti zsidónegyed értéke az, hogy megőrzött egy darabot a régi Pestből. Izgalmas és hangulatos városrész, az utcák még véletlenül sem egyenesek, pláne nem párhuzamosak. Az egyik utcában kétszintes klasszicista és historizáló épületek, a másikban nagyobb polgári házak. Zsinagógák és kóser cukrászda, étterem és bolt, sőt kóser borkimérés, rituális fürdő emlékeztetnek a kulturális örökségre. Egész addig, amíg el nem bontják, vagy el nem takarják őket, hogy a helyükre vagy feléjük-eléjük lakópark vagy garázs épülhessen. Jelen írásunk a Dohány utcai zsinagóga mögé tervezett "lakótelep szépségű", nyolc szintes tömbházról szól. Az ügy pikantériája, hogy a beruházó Tordai és Társai Kft. a hétvégén mutatta be a Herzl passage névre keresztelt projektet, mikor is úgy kommunikálta a tervet, mintha az egyféle örökségvédelmi projekt lenne, hiszen két homlokzatot és egy épületet megtartanak a műemléki védettségű házakból. Azokból a műemléki védettségű házakból, amiből kettőt előtte elbontottak arra való hivatkozással, hogy a bontási engedélyük régebbi a műemlékké nyilvánításnál. Ezt a kommunikációs stratégiát bízvást nevezhetjük az álszentség netovábbjának.



A Síp utca 8. és 10. számú házakat úgy rombolták le, hogy a bontási engedély régebbi keltezésű volt a műemléki védettségnél. A hatóság a jogi „hoztam is meg nem is - bontható is meg nem is” helyzetéből azzal az igen erőltetett kompromisszummal vágta ki magát, hogy csak a homlokzat megmaradását követelte meg, nem törődve azzal, hogy az épületek teljes és ép egészükben képezték örökségünk részét. „A műemlékké nyilvánításkor egy szakértői anyagot készítenek, amiben felsorolják, miért értékes az épület. A Síp utca 8. és 10. esetében nemcsak a homlokzatot és az épületek korát, építészét sorolták fel, hanem a részleteit, a lépcsőházat, a burkolatot, a Síp utca 8-nál különös tekintettel az egységre, hogy példa arra, hogy néztek ki akkor az épületek.” – mondja Perczel Anna építész. A létező legrosszabb kompromisszum született meg. Elfogyott a káposzta, és a kecskének is étvágya lett tőle, legelne rá néhány védett növényt nyomatékul. A lépés ugyanis nem egyszerűen rábólintott a rombolásra, de utat nyitott azelőtt, hogy a Dohány utcai neo-mór zsinagóga mögött-felett egy lakóparki tucatház magasodhasson.

Az Andrássy út és környékének világörökségi címe is veszélybe kerül, hiszen a régi zsidónegyed annak az úgynevezett védőzónájához tartozik. Az erzsébetvárosi önkormányzat érvényes szabályozási terve nem akar változtatási tilalmat elrendelni. Megint felfaljuk a gyermekeinket az éhségre hivatkozva. Rövidlátó politika az állandósult forráshiány rapid megoldására értékeket feláldozni. Prága és Krakkó zsidónegyedét annak ellenére megőrzik, hogy mára nem többek azok egy skanzennél, zsidók nélküli zsidónegyednél. Mégis több ott a turista, nyilván nem lakóparkokra és garázsokra kíváncsiak. Az építési engedélyt azért adták ki, mert Erzsébetváros polgármestere, Hunvald György 2006-ban levetette a Fővárosi Közgyűlés napirendjéről a zsidónegyedet érintő változtatási tilalmat. „Az összes lebontott házból az ott lakókat elküldik, a helyi lakosság nem marad helyben. Az új lakásokat piaci alapon értékesítik, tehát nem ugyanazok költöznek oda, akik korában is itt éltek. Sokszor nem is lakják ezeket az új építésű lakásokat, mert befektetésnek veszik meg. Ez egy erőltetett lakosságcsere, ami nem szokás védett negyedekben. A hagyományokat védeni kell, és nem kiirtani, a tradíciókat pedig a régi emberek őrzik” – hívja fel a figyelmet Perczel Anna a zsidónegyed egy másik fontos értékére.

Az ÓVÁS! Egyesületben a zsidónegyed megőrzéséért küzdő építészt az UNESCO szakértői anyagáról és a világörökségi címről is megkérdeztük: „A beépítés olyan jellegű, hogy amiatt UNESCO szakértő érkezett Budapestre, mert sorban épülnek ezek a lakóparkszerű, lakótelepszerű épületegyüttesek, vagy nagyon nagy méretű épületek a negyedben. Tehát nem csak a bontások, hanem az építkezések miatt is vizsgálódnak. A jelentés nincs itt Magyarországon, de rövid időn belül várható. Az, hogy a jelenlegi építkezés a zsinagóga közvetlen szomszédságában épül, túltesz a szintén kifogásolt Holló, vagy a Kazinczy és Király utcai építkezéseken is. Nagyon durva beavatkozás, nem méltó a zsinagóga közelében. A zsinagóga udvarából lehet majd a legjobban látni ezt az épületegyüttest, ami mindnyájunkat lakótelepre emlékeztet, nem belvárosi házra. Ez az épület a modern építészet szempontjából nem az építészet csúcsa, hanem középszerű vagy annál alacsonyabb színvonalat képvisel. Mivel az UNESCO szakértője az ismert bontások és építkezések miatt jött ide, nem hiszem, hogy a jelentés pártolná, hogy ezen az úton haladjon tovább a kerület rendezése. Azt, ami ebben a jelentésben benne lesz, a magyar államnak be kell tartani, ha ezt nem teszi, akkor elvehetik a világörökségi címet.”