A betegek a művesét egy széles övön viselték a csípőjük körül, az előre tervezett négy helyett napi nyolc órán át, mivel annak a vért jóval lassabban sikerült átmosnia, mint a kórházi készülékeknek. A folyamat során számos technikai nehézség merült fel: a dializáló folyadékban széndioxid-buborékok keletkeztek, másoknál vérrögök képződtek a véredényrendszer bemeneténél, volt, ahol kilazult egy tű. A beépített biztonsági berendezések minden esetben felismerték ezeket a hibákat, így fellépésükkor azonnal meg lehetett szakítani a kezelést.

Világszerte 1,3 millió vesebeteg szorul dialízisre. A hagyományos megoldás rendkívül időigényes és drága is. A kezelés a beteget hetente három-négy alkalommal több órára egy kórházi géphez láncolja, ez többük számára lehetetlenné teszi a normális életvitelt. Ezen kívül az lenne az optimális, ha a vér minden nap megtisztulhatna, mint azt az ép vese biztosítja. Ezért olyan nagy már régóta a kereslet egy mobil rendszer iránt. Mivel a most kipróbált verzió úgy tűnik, túl nagy hibaszázalékkal dolgozik, a fejlesztést tovább folytatják.