A bíróság hat rendőrt hallgatott meg, közülük többen elmondták, hogy az Erzsébet hídra való megérkezésük után egy ideig vártak - mint egyikük mondta -, utasításra "nem csináltak semmit".
Az egyik tanú közölte: sok civil a szállítóautók és az elszállítandó személygépkocsik között elhelyezkedve akadályozta az intézkedést. Ezután kapták a parancsot, hogy várjanak. Ha hamarabb intézkedtek volna, nem lett volna akkora fennakadás - mondta a rendőr, aki szerint úgy tűnt, mintha megvárták volna, hogy több ember gyűlhessen össze a hídon.
A BRFK akkori, személygépkocsik elszállításával is foglalkozó alosztályának vezető helyettese kérdésre válaszolva elmondta: ha a helyszínen lévő parancsnok utasítást adott volna az intézkedést akadályozó civil személyek - akár testi kényszerrel való - eltávolítására, akkor a személygépkocsikat el tudtál volna vinni.
Az egyik rendőrjárőr szerint a parancsnokok hibájából gyűlt össze a tömeg a hídon, mert nem kezdték meg azonnal az autók elszállítását.
A hétfői tárgyaláson utolsóként meghallgatott rendőr úgy emlékezett, hogy körülbelül két órát kellett várniuk, mire elszállíthatták a személygépkocsikat.
A tanúk beszámoltak arról is, hogy a központtal nem volt kapcsolatuk, mert "zavarták" a rádiójukat.
Az ügyész és a védők további bizonyítási indítvánnyal éltek.
A tárgyalást elnapolták, és május 6-án tanúk és szakértő meghallgatásával folytatódik. Az eljáró bíró terve szerint május 7-én hoz ítéletet.
A vádirat szerint Budaházy György és öt társa 2002. július 4-én reggel gépkocsijával lezárta a forgalmat a budapesti Erzsébet hídon, ahol rövid időn belül tömeg gyűlt össze, amelyet a rendőrségnek kellett feloszlatni. A közlekedés csak délben állt helyre.
A vádlottak magatartásukkal a fővárosi tömegközlekedésben jelentős zavart okoztak, a forgalomkorlátozás 244 ezer embert érintett, fél- és egymillió forint közötti kárt okozva a BKV-nak.