Nádasdy Ádám, az ELTE nyelvész-docense azt vallja, hogy nem lehet értékkülönbséget tenni a nyelvek, nyelvváltozatok között. Hogyan minősíti az anyanyelvet - a miénket, és úgy általában?
- Kell-e egyáltalán szeretnünk az anyanyelvünket, vagy ez csak romantikus idea?
- Természetes, hogy szeretnünk kell az anyanyelvünket, ugyanúgy, ahogy az édesanyánkat - de azért felnőtt fejjel nem kell azt gondolnunk, hogy ő a legszebb asszony a világon. Nagyon sok embert a puszta létében tud megtartani, hogy az anyanyelvét használhatja, vagy fenyegetni, ha nem engedik ezt meg neki. De ez nem függ attól, hogy az a nyelv miként épül fel. A magyarban például nincs hímnem, nőnem, semlegesnem. Erre nem mondhatja a nyelvész, hogy ez előny vagy kínos fogyatékosság - ennek így nincs értelme. Egyik nyelv sem értékesebb a másiknál - nem csak szerintem, ez van minden tankönyvben, ezt tanítják minden katedrán - állítja Nádasdy Ádám. - Gondoljunk bele: a kígyóról sem mondhatja az állattani tanszék, hogy az értéktelenebb, holott a mitológiában "gonosz". A nyelv kérdéséhez is hozzákapcsolódik a romantika. A magyar nyelv meglehetősen átlagos, még csak nem is kis nyelv - észtül alig egy millióan beszélnek, görögből is kevesebb van, mint magyarból. Rokonsága igencsak szerény, az ősiségét hangoztatókon pedig csak nevetni tudok. Lássuk be, hol van a magyar az egyiptomi, vagy a görög népekhez?
- Mi hát a szerethető az anyanyelven?
- Mindaz, amit közvetít - az értelmes gondolatok, a szép mondatok, az irodalmi anyag, a versek; az a templomi szertartás, amit meghatottan hallgattunk gyerekként; az esküvő, ahol magyarul hangzott el, hogy "igen"; a temetés, ahol magyarul búcsúztunk el - ezekben az esetekben a nyelv közvetítő, de könnyen főszereplővé lép elő. Vagy amikor megismerjük a János vitézt! Az olyan szép, hogy az ember szíve megtelik gyönyörűséggel. Persze, hogy azt gondolja, hogy milyen nagyszerű nyelv is az, amelyből Petőfi dolgozott. Kétségtelen, hogy a jó művész kezében az anyag is felmagasztosul. Michelangelo megtette a márványt az anyagok legnemesebbikének - a geológia-tanszéken mégis csak a vállukat vonogatják rá, ugye? Mindazon emberi értékek, amik belőlünk hozzáadódnak a márványhoz, a nyelvhez, azok teszik azt értékessé a számunkra.
- Mit jelent a nyelv a nyelvésznek, és mi a dolga vele?
- Ahogy a földrajz sem indokolja, hogy miért szeressük ezt az országot, úgy ez a nyelvtudománynak sem feladata. Sokan azt hiszik, hogy a nyelvtudomány ezt igazolni tudja. A többi szaktudományhoz hasonlóan a nyelvészet megfigyeli, leírja a nyelvet, nem akar beleavatkozni - nem is nagyon lehet. Itt különbséget kell tenni a nyelv és a nyelvhasználat között. Az utóbbi már társadalmi kérdés. A nyelv egy struktúra; a szavak közötti viszony az, ami leginkább meghatározza. Ami egy nyelvet azzá tesz, ami, az hangtani és nyelvtani rendszere. Például: a magyar ragozó nyelv, az oroszban csak egy múlt idő van. A nyelvész számára, aki leírja a nyelvtani jelenségeket, ezek a lényeges dolgok. Arra nincs bizonyítékunk, hogy létezne például a magyar nyelvhasználat által meghatározott "magyar gondolkodás", azaz hogy azonos anyanyelvű személyek gondolkodása - társadalmi, nemi stb. különbségeik ellenére - a közös anyanyelv miatt jobban hasonlítana egymáséra, mint a más anyanyelvűekére.
- Ha a nyelv sem "romlani", sem "javulni" nem tud - ahogy ön állítja, mi lehet a nyelvművelők szerepe?
- A nyelvhasználat sokban hasonlít az öltözködéshez: el kell dönteni, hogy hova mehetek rövidnadrágban. A döntési mechanizmus ugyanaz, mint hogy hol mondhatom azt, hogy "szar". El is lehet véteni, de fordítva is hibázhatok, ha nem megfelelő helyzetben túl elegáns vagy finomkodó vagyok. És a nyelvművelésnek valóban fontos funkciója, hogy ezeket a különböző nyelvi ruházatokat megmutassa az embereknek, és gazdagítsa a ruhatárukat. Van, aki mindig ugyanazt hordja, mert ezt tanulta meg, vagy nem figyel oda. A nyelvművelők kínálgatják: lehet ezt így is, meg úgy is - és erre sok ember vevő. Ehhez még csak az sem kell, hogy az illető igazán értsen a nyelvhez.
- Ön a globalizáció mindent amerikanizáló hatását sem érzi fenyegetésnek a nemzeti nyelvekre nézve?
- Több száz év vonatkozásában ez elképzelhető. Sok hasonló példa volt már a történelemben. De jelen pillanatban erre Európában csak kevés jel mutat. Szinte minden holland ember jól beszél angolul, mégis, társaságban úgy kell könyörögni nekik, hogy beszéljetek már egy kicsit angolul is - az én kedvemért. Eszük ágában nincs feladni a nyelvüket. Vagy gondoljon az izlandira - nagyon büszkék rá. Az írek viszont feladták eredeti nyelvüket, aminek köszönhetően bármelyik ír munkás azonnal kaphat munkát Amerikában, hisz angol az anyanyelve. Nehéz kétségbe vonni egy embercsoport döntését, ha az érdekeiknek megfelelően választottak. Lehet és kell értékeket menteni, mentik is, hisz olyan a nyelvek eltűnése is, mint egy-egy növény-, vagy állatfaj kihalása. Mindegyik elvesztése visszavonhatatlanul szegényebbé tesz bennünket egy színárnyalattal.
