1912. június 28-án született Budapesten. 1931-ben, a Színiakadémia elvégzése után Alapi Nándor Országos Kamaraszínházának tagja lett. 1933-tól nyugdíjba vonulásáig, 1968-ig a Nemzeti Színházhoz kötötte a szerződése. Első szerepe Csiky Gergely Nagymama című színművének Piroskája volt, majd jött a Liliomfi Mariskája, a Csongor és Tünde Ilmája. Bármilyen szerepet képes volt eljátszani, a hálátlan figurákból kabinetalakításokat produkált. Legnagyobb sikereit Moliére darabjainak talpraesett, cserfes szobalányszerepeiben aratta: Toinette (A képzelt beteg), Marianne és Dorina (Tartuffe), Nicole (Az úrhatnám polgár), de emlékezetes volt mint Mrs. Page, Shakespeare: A windsori víg nők), és az Othello Emiliájaként is. Kellemes énekhangja volt, számos operettben és zenés játékban is fellépett.
A színházi mesterség minden rejtelme és titka érdekelte, ezért elvégezte Hevesi Sándor rendezői tanfolyamát, és több darabot sikerrel állított színpadra. 1935-től filmezett is (A királyné huszárja, 1935; Érik a búzakalász, 1938; Dandin György, 1955; Hogy szaladnak a fák! 1966).
Évekig tanított a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, 1957-1962 között az intézmény főigazgatója volt. Mestere volt a magyar beszédnek, amellett a tanítást hivatásának tartotta. A hallgatók rajongtak érte, tanítványai sorában a mai magyar színjátszás számos kiválóságát megtaláljuk. Működése idején, 1959. januárjában nyílt meg a főiskola színháza, az Ódry Színpad, amelynek létrehozásában aktívan közreműködött.
Híres volt baloldali elkötelezettségéről. A negyvenes években részt vett az ellenállási mozgalomban, ezért letartóztatták, a háború végét a sopronkőhidai fegyházban érte meg.
A tragikusan korán eltávozott kiváló színész, Pálos György felesége volt, életének utolsó éveit magányosan töltötte nagykovácsi parasztházában. Budapesten halt meg 1983. február 22-én. Művészi munkáját 1954-ben Jászai Mari-díjjal, 1960-ban érdemes művészi, 1968-ban kiváló művészi címmel ismerték el. A Kossuth-díjat 1955-ben kapta.
