A tudós annak kapcsán nyilatkozott a távirati irodának, hogy Több legyet egy csapásra; a kalcium-anyagcsere multidiszciplinaritása genetikai bizonyítékok tükrében címmel előadást tartott szerdán a Semmelweis Egyetem Genomikai Hálózat rendezvénysorozatának keretében.
"Mindenki ismeri a szénatom alapvető jelentőségét a földi élet szempontjából, amely a molekulák sokféleségét hozza létre. A kalciumról nem szoktunk beszélni, bár legalább olyan fontos, mint a szén, mivel döntő szerepe van az alapvető biokémiai folyamatokban, olyanokban, mint a sejten belüli jelátvitel és a sejtek közötti kommunikáció.
Nélküle nem létezne normális idegsejt-működés, ahogy az izmaink sem tudnának összehúzódni, magyarul életképtelenek lennénk bizonyos mennyiségű kalcium nélkül" - magyarázta Lakatos Péter.
Ismertetése szerint ez a bizonyos mennyiség egy nagyon szűk tartományban mozog, ha ennél több, vagy kevesebb, akkor a folyamatok nem működnek. A megfelelő kalciumkoncentráció biztosításához nagyon bonyolult és sokrétű szabályozórendszer alakult ki az emberi szervezetben.
"A szervezetbe jutó kalcium mennyisége döntően a tápláléktól függ. Ha hirtelen nagyon sok jut a szervezetbe, el kell raktároznunk, ha viszont semmi, akkor a depóból, a csontrendszerünkből kell előhívni. A szabályozását az utóbbi években kezdtük megismerni, s csak most jöttünk rá: ez a rendszer más területeken is fontos szerepet játszik" - mondta.
Az érfalban nagyon hasonló anyagok "működnek", amikor elindul az elmeszesedés. A kalcium-anyagcserét szabályozó vegyületek közrejátszanak a vastagbél-, prosztata- és emlőrák kialakulásában is. A felismerésnek nagyon komoly klinikai jelentősége van. Az alacsonyabb csonttömegű, vagyis csontritkulásos betegeknél lényegesen nagyobb a cardiovascularis és daganatos betegségek kockázata, ahogy a szív- és érrendszeri betegeknél nagyobb a csontritkulás valószínűsége - magyarázta.
"Magyarországon az ad különös aktualitást a kérdésnek, hogy a lakosság közel egyharmada tejcukor-érzékenységben szenved. Így nem fogyasztja a hasmenést okozó tejet, ami pedig a kalcium fő forrása. Ebből kifolyólag a kalciumszükséglet harmadát fedezi a bevitel. Ezt Ázsiából hoztuk magunkkal, ahol a népesség közel 100 százaléka tejcukor-érzékeny. Európában az arány 3-5 százalék, vagy még ennél is kevesebb" - emelte ki Lakatos Péter.
Hozzátette: Magyarországon az alacsonyabb bevitelhez társul a kalcium felszívódását a bélcsatornából elősegítő D-vitamin hiánya. A D-vitamin előanyagai napfény hatására képződnek a bőrben. A tél végére a 65 év feletti magyar lakosság 70 százalékánál avitaminózis lép fel, nyáron 50 százalékos az arány, de a középkorúaknál is magas számban fordul elő a D-vitamin hiánya.
Lakatos Péter arra is kitért, hogy az utóbbi időkben derült fény arra, hogy D-vitamin nem csupán a csontok mineralizációjában, azaz a kalcium beépítésében játszik szerepet.
"A D-vitamin legkevesebb 350 millió éve jelent meg a Földön, olyan régen, amikor még nem voltak csontos állatok. Megtalálható tengeri egysejtűekben és porcos halakban is, ez pedig felveti, hogy mi lehetett eredetileg a D-vitamin szerepe? Mint kiderült, sejtszaporodást gátló és a sejtspecializálódást serkentő funkciója, azaz daganatellenes hatása volt." - mutatott rá a professzor, hozzátéve, hogy a daganatos betegségek nagyobb gyakorisága összecseng ezzel a felfedezéssel.
Mint kifejtette, ezen összefüggések nagyon érdekesek elméletileg, hiszen "a természet csodálatos találmányáról van, amely egy szabályozórendszerrel több létfontosságú szervrendszer működését befolyásolja". De a kutatásoknak komoly gyakorlati jelentősége is van: ha pótolják a D-vitamint, csökken a daganatok kialakulásának valószínűsége. Májrák esetében már voltak "elég sikeres próbálkozások".
Ismertetése szerint az általa vezetett kutatócsoport Orosz László akadémikussal, az ELTE Genetikai Tanszékének vezetőjével közösen kutatja e folyamatok genetikai alapjait. Az érintett gének ismerete ugyanis új terápiás célpontokat adhat, megmutathatja, hogy hol avatkozhatnak be valamilyen, direkt erre a célra kifejlesztett gyógyszerrel.
Mint Lakatos Péter elmondta, a problémakört speciális módon, a szarvasagancsok növekedésén keresztül közelítették meg.
"A szarvas minden évben újranöveszti az agancsát, amely a bambusz után a második leggyorsabban növő szerves szövet. Naponta akár 1 centimétert is képes nőni, s csontos váza 2-3 hét leforgása alatt elmeszesedik. Egy ilyen agancs 15-20 kg súlyú, döntő részét a mész, azaz a kalcium adja. Honnan tud 2-3 hét alatt ennyi meszet összegyűjteni a szarvas? Mint kiderült a csontokból. A szarvas ekkor csontritkulásos lesz, utána egy olyan időszak következik, amikor kalciumban gazdag táplálékot fogyaszt, s 2-3 hónap alatt visszatölti a kalciumot. Ez adott ötletet ahhoz, hogy a szarvas elég jó modell lehet, ha megtaláljuk azokat a géneket, amelyek ezt a visszatöltést lehetővé teszik, s amelyre az ember nem képes" - hangsúlyozta Lakatos Péter.
Mint hozzátette, megkeresték ezeket a géneket, majd humán betegségekben is megpróbálták nyomon követni, s az élettani vizsgálat során a kalcium-anyagcseréről elég sokat megtudtak, "a szarvastól tanulván valamit".
