Az adatok drámaian illusztrálják a rendszerváltás hozta változásokat: 1990-ben alig kisebb eséllyel talált magának munkahelyet egy legföljebb általános iskolát végzett férfi, mint egy érettségizett vagy egy szakmunkás, míg a diplomások elhelyezkedési esélye alig volt jobb, mint a középfokú végzettségűeké - szögezte le a lapnak nyilatkozva Augusztinovics Mária, aki Köllő Jánossal együtt, a Közgazdasági Szemlében megjelent cikkében elemezte a társadalomban lezajló folyamatokat.
A vizsgált korosztályokba a népesség ötöde, valamivel több mint 2,1 millió ember tartozott. 2005-ben 23 százalékuk - az alacsony végzettségűek 35 százaléka - már nyugdíjban volt. Járulékot ennek a tizenöt évjáratnak még 56 százaléka fizetett. Ám ez még nem jelenti azt, hogy mindannyian meg is szerzik az időskori tb-ellátásra a jogosultságot, ami a jelenlegi szabályozás szerint minimum húszévnyi szolgálati időt feltételez.
Augusztinovics Mária - Aldous Huxley Szép Új világ című könyve nyomán - a munkaképes korúakat helyzetük alapján négy kategóriába sorolta, szóhasználatát egyébként ma már a szakértők és laikusok többsége is átvette.
Az Alfák csoportját alkotják azok, akik folyamatos járulékfizetők, 2001-2005 átlagában a még aktív 45-60 évesek 40 százaléka tartozott ebbe a körbe.
A Béták fizetnek ugyan járulékot, de nem az év teljes egészében. Közülük a szerzők Béta 1-ként jelölték azokat, akik aktív életpályájuk során megszerzik a nyugdíjra jogosító szolgálati időt, és Béta 2 kategóriába tartoznak, akik időről időre feltűnnek a járadékfizetők között, de - feltehetően - nem lesznek képesek összegyűjteni húszévnyi munkaviszonyt.
A Béta 1-ek csoportjába 2001-2005 átlagában ezeknek az évjáratoknak 28 százaléka tartozott, míg a Béta 2-be majdnem 23 százalékuk. És akkor ott vannak még a Gammák, akik az öt év átlagában egyetlen napnyi járadékot sem fizettek. Velük együtt - ezeknek az adatoknak alapján - a még nem nyugdíjasok majd harmada nem szerzi meg az időskori ellátásra a jogosultságot - olvasható a cikkben.
