A műsor elején hasznos közlekedési információk birtokába juthattunk: Fiala a készülő M0-s hídról beszélgetett a Nemzeti Autópálya Zrt. vezérigazgatójával. A műsorvezető arra kérte Reményik Kálmánt, nyugtassa meg a hallgatókat, ugyanis előreláthatólag csak a híd egyik felén lesz forgalom, a másikra nem, így zsákutcaszerűséggé alakul, és tovább földút vezet majd. A vezérigazgató elmondta, hogy a túloldalon 2013-ban folytatódik a híd építése, jelenleg vitás ügyeik vannak a környezetvédőkkel és a helyi lakosokkal. A hallgatókat megnyugtatandó azonban azt is említette, hogy a híd semmiképp nem lesz felesleges: az Észak-Budáról Pest felé menő forgalmat az Árpád hídról felviszi északra. Egy másik hallgató arra volt kíváncsi, nem lesznek-e folyamatosan dugók azon a részen, ahol az útnak hirtelen vége szakad. Fiala szerint nem szabad az ördögöt a falra festeni; ám az tény, hogy a 11-es út forgalma sajnos így sem fog csökkenni.

A Kelj fel Jancsi egy zenei kérdéssel folytatódott: a tegnapihoz hasonlóan ki kellett találni, ki játssza az adott dalt. Az első betelefonáló csak ennyit mondott: Buzi! Választhatott volna alkalmasabb időpontot is a trágárkodásra, mert így bizony zenei műveltségének hiányáról tett tanúbizonyságot: ilyen nevű együttes ugyanis nem létezik. Végül aztán egy kulturáltabb hallgató megörvendeztetett mindenkit a helyes válasszal. Fiala figyelme azonban már elterelődött a zenéről a nyomdafestéket, azaz étert nem tűrő szóhasználattal rendelkező telefonálókra. Belőlük van elég, az biztos. Meg is jelent előttem a kép, amint reggel fél nyolckor frissen és üdén lesben állnak (ülnek) a rádió előtt, kezükben telefont szorongatva, és alig várják, hogy beleüvölthessék magvas gondolataikat a nagyvilágba. Mentségükre szóljon, hogy ha már rondán beszélnek, mindezt legalább változatosan teszik. A közkedvelt geci, buzi szavak mellett ma a csődör és az ingyenélő is megjelent. Fiala egy idevágó hallgatói e-mailt is felolvasott (talán annak igazolásaképp, hogy kulturált közönsége is van) „nénik, bácsik, borzalmak” címmel. Azt a tanácsot kapta, hogy hagyja figyelmen kívül ezeket a hallgatókat: a gyerek is abbahagyja a hisztit, ha nem foglalkoznak vele.

Ezután Winkler Virág András, az Állami Autópályakezelő Zrt. kommunikációs igazgatója jelentkezett be, aki egy ötletes találmányról beszélt: egy „autópályahasználatidíjbefizetésétigazolószelvény-tartóról”, amit természetesen nem így hívnának, ha bevezetnék, mert ez így nagyon hosszú. Az autósok ugyanis gyakran elfelejtik, hová tették, illetve elveszítik az említett papirost; a szélvédőre ragasztható tartó ezen segítene. Az ötletről egy régi vicc jutott az eszembe: „A katonaságnál, ami kerek, azt viszik. Ami kocka, azt gurítják, hogy lekopjanak az élei, kerek legyen, és lehessen vinni.” Megszüntették az autópálya-matricát, hogy ne kelljen ragasztgatni, már csak egy igazoló szelvényt kapnak az autósok. Erre kitalálnak egy tokot, amit felragaszthatunk a szélvédőre, és beletehetjük a szelvényt. Itt már jártunk, nem? Ezek után „jár-e büntetés, ha…” kezdetű kérdések hangzottak el, majd az egyik hallgató arra volt kíváncsi, a kamera lefényképezi-e az autója tetején tartott Trabant-makett rendszámát is. Arra, hogy mennyire gyakori a Trabant autótetőn való hordozása, nem derült fény.

A következő téma egy rendhagyó színházi előadás volt. Pénteken a Trafóban a LOW holland-flamand Kultfeszt keretében egy holland társulat, a Hotel Modern mutatja be Tábor című darabját. Az együttes többezernyi, kézzel faragott, apró bábokkal dolgozik, melyeket maguk mozgatnak; így jelenítenek meg különböző történelmi eseményeket. A játékot videóra veszik és kivetítik, így a néző egyszerre kétféleképpen élvezheti az előadást. Ez eddig nagyon jól hangzik; azonban a darab témája a lágerek világa, Auschwitz, mini barakkokkal, bábgyilkosokkal és bábáldozatokkal. Fiala joggal tette fel a kérdést, hogy hányas karika kerülne a képernyőre, ha mindez nem a színpadon, hanem a „dobozban” lenne látható. Tizenkettes.

Szó esett még egy a Művészetek Palotájában Magyarországon először látható némafilmről, Aki Kaurismäki Juha című alkotásáról, amelynek ajánlóját az azt ismertető Almási Zsuzsa Fiala szerint úgy mondta el, mint egy kisbíró. Végezetül pedig a Farkasréti Általános Iskola szülői munkaközösségének elnökével beszélgetett arról, hogy az intézmény a Fiala által az eddigi legnagyobb civil összefogásnak nevezett kéthónapos küzdelem (melybe többek közt a NOE és az Élőlánc is beszállt) eredményeképp megmenekült. Októberben ugyanis egy alapítvány ajánlatot tett az iskola működtetésére, de a gyerekek, a tanárok és a szülők érdeke azt kívánta, hogy minden maradjon úgy, ahogy volt: ahogy már bevált, ahogy mindenkinek tetszett. Sasad egyetlen, száznegyvenszeres túljelentkezéseket produkáló általános iskolája végül megmenekült; ennek Fiala is örvendezett, ugyanis, mint megtudhattuk, az ő lánya is oda jár.

A műsor szerkesztett változatát hajnali fél tizenkettő és egy óra között hallgathatják meg a Pont FM 88.1-en.