Dobos Menyhért, a Magyar Televízió közéleti igazgatója döntésének értelmében nem vezetheti az MTV Nap-kelte című műsorát a jövőben Bánó András. A közéleti igazgató szerdán tájékoztatta döntéséről a Nap-kelte producerét, Gyárfás Tamást, miután a műsorvezető ellen etikai panaszok merültek fel, s azok vizsgálata nyomán bizonyítást nyert, hogy Bánó megsértette a Közszolgálati Műsorszolgáltatási Szabályzatot. A műsor január 10-ei, illetve január 24-ei Kereszttűz című műsorblokkjait vizsgálta a bizottság. Horváth Ádámtól, a testület elnökétől Bánó úgy tudja, a bizottság azt állapította meg: az első esetben Karsai József szocialista országgyűlési képviselővel „indulatosan” beszélt az egészségbiztosítási reform kapcsán, a másik esetben pedig „érzelmektől túlfűtött” volt, amikor Tarlós Istvánnal, a Fidesz népszavazási kampányának irányítójával készített interjút. A történet érdekessége, hogy az érintettek azóta kijelentették: ők nem sértődtek meg a szóban forgó műsorokban, és nem támogatják, hogy rájuk hivatkozva távolítsák el Bánó Andrást. Ezen előzmények után állt a nyilvánosság elé Bánó a Pont FM 88.1-en, és reagált a telefonálók felvetéseire, kérdéseire.
Van még műsorvezető a Nap-keltében, aki képernyőn lehet – felelte Bánó az egyik telefonáló megszólalására, aki utolsó mohikánnak nevezte őt, de azzal egyetértett a műsorvezető, hogy jelenleg a Nap-kelte leépítése folyik.
A beszélgetés során szóba került a Nap-kelte szakmaisága is. Fiala azon véleményének adott hangot, hogy ez a műsor egy vegyes felvágott, ami nincs összhangban az MTV központi gyártású produkcióival, és ez okozza, hogy kétségbe vonják – ahogy azt a Kelj fel Jancsi hallgtói is megtették – közszolgálati jellegét. Fiala szavaival élve a Nap-kelte nem más, mint egy nagy katyvasz.
Fontos kérdés hogyan reagált a történtekre a Nap-kelte atyaúristene Gyárfás Tamás. Bánó András ezzel kapcsolatban a következőket mondta: „Gyárfás Tamás nekem annyit mondott az eset után, hogy küzd a Nap-keltéért, és szeretne egy személyes találkozót azzal a közéleti igazgatóval, aki hatáskörét átlépve letiltott engem a képernyőről. Gyárfás nem a konfrontatív stílus megtestesítője, mindig is a tárgyalás híve volt egész pályafutása során, és most is ezt képviseli."
Az általánosságban megállapítható, hogy az ember akarva akaratlanul is önkritikára kényszerül egy olyan helyzetben, amikor valahonnan ki akarják ebrudalni. Bánó ezzel szemben inkább (mint a XIX. század költői) saját vátesz szerepét bizonygatta, és egy jóst meghazudtoló bizonyossággal állította, hogy ha ő nincs a Nap-keltében, akkor helyette senki nem tette volna fel azokat a kérdéseket Karsai Józsefnek. „Ha én felállok, akkor jó ideig nem tudnék beszélni arról – mint ahogy ez be is fog következni – Karsai Józseffel, hogy mennyire rossz aspektusból látja a saját szerepét, és nem fogok tudni rávilágítani arra, hogy el se olvasta azt a törvényt, amit megszavazott annak idején a Parlamentben. És nem teszi fel helyettem más azokat a kérdéseket – ha én felállok –, amiket én a riporteri szakmában eltöltött évtizedek után fel tudok tenni. A Nap-kelte tovább működhet és ajánlhat a közéleti igazgató bárkit – Palcsó Brigittától Süveges Gergőig, Kapuvári Gábortól Dombóvári Gáborig, Szaniszló Ferenctől Nagy Györgyig – Gyárfás Tamásnak, de a Nap-kelte több évtizedes történetében mindig is a műsorvezetők személyisége határozta meg az arculatot, és ez a Nap-kelte már nem lesz ugyanaz a Nap-kelte, mint korábban volt. A Nap-kelte attól volt Nap-kelte, hogy Frei kérdezett benne, hogy Fiala, Bárdos vagy éppen Forró Tamás kérdezett. Az utóbbi években pedig kialakult egy stabil hetes, amit a nézők elfogadtak.”
Ennél a pontnál mondhatná Vágó István, hogy álljunk meg egy szóra! Hát a mai változó világunkban nem éppen az a fontos, hogy egy adott műsor mindig meg tudjon újulni, hogy új Frei Tamások vagy Bárdos Andrások születhessenek? Milyen alapon gondolja azt bárki is, hogy azért, mert az elmúlt években kialakult egy állandóság a Nap-kelténél, azt nem lehet megváltoztatni, azért, mert akkor az már nem ugyanaz a Nap-kelte lenne. Hát éppen erről van szó! Miért kellene megmaradnia ugyanolyannak? Miért ne kaphatna például bizonyítási lehetőséget például Süveges Gergely? Miért alakult ki a magyar társadalomban az, hogy azért, mert valakinek évtizedes tapasztalatai vannak egy szakmában, már pótolhatatlannak is érezheti magát?
A cikk utolsó bekezdésében felteszik a kérdést: ...A mai változó világunkban nem éppen az a fontos, hogy egy adott műsor mindig meg tudjon újulni, hogy Frei Tamások és Bárdos Andrások szülessenek?...
Persze, a megújulás nagyon fontos, azonban itt nem erről van szó. Elfogadhatatlan, hogy újságírókat, riportereket mondvacsinált indokokkal távolítsanak el a képernyőről - nyilvánvaló politikai célból.