A fiú, mint apja örökségnek letéteményese, 2004-ben egy interjúban kijelentette, hogy inkább publikálja azt. Nabokov felesége ugyanis 1991-ben szintén meghalt.
Az ifjabb Nabokov azonban mégsem sietett a regény kiadásával, sőt, újabban arról beszél, hogy megsemmisíti a regényt, amely jelenleg egy svájci bank széfjében pihen. Arra a kérdésre, hogy miért változtatta meg korábbi álláspontját, azt felelte: nem akarja, hogy apja ismételten "lolitológusok pszichológiai boncolásának" célpontjává váljon. Idiotizmussal vádolja azokat a kritikusokat, akik annak idején a Lolitából azt olvasták ki, hogy az írót gyerekkorában szexuális zaklatások érték.
A befejezetlen regény, amelynek címe The Original of Laura, 30 oldalból áll. Egy emberről szól, aki ugyan megöregedett, de nem vesztette el az életkedvét. És mint ahogy az ifjabb Nabokov korábban elmondta Ron Rosenbaumnak, a Lolita fordítójának, akivel rendszeres levelezésben áll, "teljesen más, mint az író korábbi művei, radikális, eredeti, a legragyogóbb írása".
Nem csoda ezek után, hogy Rosenbaum volt az, aki a Slate amerikai értelmiségi honlapról leadta a vészjelzést a regény megmentésére. Az eset miatt Amerikában fellángolt a vita az utóbbi időben megszaporodott posztumusz kiadásokról, az olyan, korábban cenzúrázott regényekről, amelyek most már eredeti változatban jelennek meg. Elég csak Jack Kerouac alapművére, az Útonra gondolni.
Van olyan irodalmár, aki úgy gondolja, hogy a posztumusz művek csak kivételes esetekben öregbítették az érintett író hírnevét. Van, aki felveti, hogy az író, ha művét méltatlannak találta a megjelenésre, miért nem semmisítette meg azt ő maga, a kritikusok többsége azonban azon a véleményen van, hogy mindig találhatók bennük új elemek az illető író munkásságának értékeléséhez - írta a Corriere della Sera című olasz napilap.