Az amerikai szakemberek szabadon hozzáférhetővé tették adataikat más kutatók számára is, akik a gyógyszerek hatását akarják elemezni.

A néhány mikrométer nagyságú, gömb, vagy henger alakú mitokondriumokban termelődik az ATP (adenozin-trifoszfát), mely a sejtek energiaellátását segíti. Mootha és csapata a Harvard Egyetemen, valamint a Massachusetts Institute of Technology-n (MIT) több mint kétezer gyógyszert tesztelt abból a szemszögből, hogyan befolyásolják ezt a folyamatot.

A mitokondriumok működését vizsgálták úgy, hogy mérték az ATP szintet és a génfunkciókat. Azt találták, hogy a sztatinok egy része csökkenti az ATP szintjét és beavatkozik a mitokondriumok működésébe.

"A hatféle szatinból, melyet vizsgáltunk, három (a fluvasztatin, a lovasztatin és a szimvasztatin) erőteljesen csökkentette a sejtek ATP szintjét és a mitokondriális aktivitást" - írják vizsgálatuk ismertetésében.

A másik három vizsgált sztatinnál, az atorvasztatinnál, a pravasztatinnál és a rosuvasztatinnál csekély hatást találtak.

A sztatint szedő páciensek egy része izomfájdalomról és izomgyengeségről panaszkodik, melynek oka lehet az izomsejtek mitokondriumainak megváltozott működése.

Az okok keresése során jutottak el a kutatók a propranolol hatóanyaghoz, mely igen elterjedten használt vérnyomáscsökkentő szer. Béta-blokkolóként került 1964-ben forgalomba a hatóanyag.
Mootha nagyon fontosnak tartja megállapításukat, mert a betegek jelentős részének van egyidejűleg problémája a magas vérzsírral és a magas vérnyomással, szed mindkettőre gyógyszert.

A csoport számos más szert is talált, melyek a sztatinokhoz hasonlóan hatottak a mitokondriumokra (amoxapine, cyclobenzaprine, griseofulvin, pentamidine, paclitaxel, propafenone, ethaverine, trimeprazine, amitriptyline).

Mootha felhívta a figyelmet arra, hogy csoportja laboratóriumi izomsejt tenyészeteken vizsgálódott eddig és még nagyon sok tesztre lesz szükség.