A felhívásra, amelynek témája a Keleti pályaudvar volt, több mint száz pályázó csaknem nyolcszáz fotója érkezett be.
Az első helyezett Gaál Márton Vakvágány című fotója lett, amelyen a pályaudvar épületének homlokzata visszatükröződve, sajátos kompozícióban jelenik meg. A második Lőrinczy András munkája, a harmadik Szentpéteri Szandra felvétele, a negyedik pedig Tóth Emese képe.
A nyertes pályaműveket a Rudolf Péter által rendezett Keleti pu. című "síndarab" szombati ősbemutatója előtt nyíló kiállításon tekinthetik meg az érdeklődők az Új Színház galériájában. A beküldött fotók jelentős részét megjelentetik a színház honlapján is.
"A zsűrinek nehéz dolga volt, hiszen a galéria méretei erősen korlátozzák a kiállítandó fotók számát" - áll a közleményben, amelyben leszögezik: a végeredmény a legteljesebb mértékben szubjektív és nem egy szakmai zsűri, hanem egy másik látványművészet (a színház) képviselőinek véleményét tükrözi.
A képeket elbíráló grémium tagja volt Márta István igazgató, Rudolf Péter, a darab rendezője, s az előadásban szereplő színészek közül Bánsági Ildikó, Takács Katalin, Hirtling István és Kovács Krisztián - közölte korábban a teátrum.
A szervezők reményei szerint a pályázat minden évben megismétlődik, amennyiben találnak olyan előadást vagy évfordulót, amelynek kapcsán kiírhatják a felhívást.
Mint a színház honlapján olvasható, a Keleti pu. az Üvegtigris filmek (2001, 2006) alkotógárdájának első színházi műve. Búss Gábor Olivér, Hársing Hilda és Rudolf Péter produkciójában fellép Almási Sándor, Botos Éva, Derzsi János, Fodor Annamária, Huszár Zsolt, Nagy-Kálózy Eszter, Nagy Mari, Nagy Zoltán, Pálfi Kata, Pokorny Lia is.
"Egy darab sín, amelyről még senki nem tudja biztosan, hová vezet. És körülötte egy egész ország... Állunk a peronon, várunk, a vonat persze késik, és a mindennapi rohanást hirtelen megszakító rövid szünetben kénytelenek vagyunk körülnézni ebben a XIX. század végén épült gyönyörű csarnokban" - írta a darabról Hársing Hilda dramaturg.
Hozzátette: a hatalmas káoszban, a fülsiketítő zajban, a tülekedésben "nemcsak az hasít belénk, hogy el fogunk késni valahonnan, talán már el is késtünk, hanem hogy elszalasztottuk életünk fontos pillanatait, hogy nem időben figyeltünk oda valamire, nem csókoltunk meg valakit, akit szerettünk volna, hogy nem vettük észre, és a nagy sietségben teljesen rossz vágányra kerültünk".
