Schadt Krisztián bíró különböző számítógépes szoftverek jogtalan használata miatt R. Sándor informatikust egy év próbára bocsátotta, Fóris Béla Gábor újságírót pedig megrovásban részesítette. Az ügyész és az elsőrendű vádlott védője három nap gondolkodási időt kért, így az ítélet nem jogerős.
Az ügyészség azzal vádolta meg a Baranya Megyei Rendőr-főkapitányság volt rendszergazdáját, hogy korábban bűncselekményekkel kapcsolatos dokumentumok, fotók, tanúvallomásokról készült jegyzőkönyvek másolatait juttatta el elektronikus úton a vele baráti kapcsolatban álló újságíróhoz, aki ezek egy részét cikkek készítéséhez felhasználta.
A rendszergazdának a "védett információk" átadására úgy nyílt lehetősége, hogy munkájából adódóan hozzáférése volt a rendőrség összes fontos programjához, adatbázisához, nyilvántartásához.
A visszaélésre azt követően derült fény, hogy a Blikk egyik 2006 tavaszán megjelent számában olyan fotókat közölt, melyeket maguk a rendőrség munkatársai készítettek, s biztosak voltak abban, hogy azok belső adatbázisukból kerültek ki.
Az informatikus és Fóris Béla Gábor ellen ezt követően indult vizsgálat. Házkutatást tartottak náluk, számítógépeiken több rendőrségi dokumentumon túl illegálisan használt szoftvereket is találtak, ezért szerzői jogok megsértése miatt is eljárás indult ellenük. Amikor a gyanú alapossá vált, a rendszergazda közös megegyezéssel távozott a rendőrségtől.
Az eljárás folyamán mindkét vádlott tagadta bűnösségét. Az informatikus azzal védekezett, hogy semmilyen hivatalos dokumentumot nem küldött az újságírónak, a tudósító pedig bár elismerte, hogy kapott bűncselekménnyel kapcsolatos információkat, azok viszont megítélése szerint nem minősültek közokiratnak.
Az illegális szoftverek használatára vonatkozó vádak ellen azzal érveltek, hogy a vizsgált programokat munkáltatóik biztosították számukra, illetve olyan "demók" voltak, melyeket az internetről legálisan letölthettek.
Schadt Krisztián bíró az ítélet indoklásában elmondta: a vádlottak nem követték el a közokirattal visszaélés vétségét, mert a rendőrség rendszeréből kimásolt és elektronikusan továbbított dokumentumok akkor lettek volna közokiratok, ha azokon elektronikus aláírás szerepel, vagy időbélyegzővel látják el.
Hangsúlyozta ugyanakkor, ez nem jelenti azt, hogy a rendőrségi iratok szabályosan kerülhettek ki a testülettől és juthattak az azokból dolgozó újságíróhoz, de a bíróság ügyészi indítvány hiányában nem vizsgálhatta a magánokirattal való visszaélést, azt, hogy a vádlottak szándéka milyen jogtalan előny megszerzésére, vagy hátrány okozására irányult.
A bíróság ugyanakkor megállapította, hogy az informatikus és az újságíró több, a számítógépeiken talált program felhasználói jogosultságát nem tudta igazolni. Ezeket a szoftvereket azonban nem kereskedelmi, hanem magáncélból használták, így nem látott okot büntetés kiszabására.
Az ítélethirdetést követően Fóris Béla Gábor védője, Falus Orsolya azt mondta: egyetért azzal, hogy országos nyilvántartásból ne kerülhessenek ki személyes adatok harmadik fél számára, de az újságíró nem tudhatja, amikor adatokat kér és kap, azt milyen nyilvántartásból, esetleg milyen szabályok megsértésével juttatják el hozzá. Előtte egy cég lebeg: a tájékoztatás.
Fóris Béla Gábor véleménye szerint az ilyen esetek a jövőben elkerülhetők a rendőrség és a média közötti kommunikáció javításával, a sajtó és a közvélemény érdeklődésére számot tartó bűnügyekkel kapcsolatos részletes információk gyors átadásával.
