Egy ilyen váltásra felkészültek vagyunk? Milyen európai minták vannak erre?

Az a kérdés, hogy a közszféra, az állam mennyire felkészült arra, hogy nyíltan elismerje mennyibe került a foglalkoztatottság. Nem sok ország tette meg ezt a lépést, de például Dániában már régóta működik, és mostanában vezette be Csehország is, tehát nem példanélküli a javaslat. Az átlátható viszonyok mellett ez a javaslat azt a torzulást is radikálisan kiegyenlíthetné, mely abba az irányba visz, hogy minél kevesebb jövedelmet valljunk be.

Hogyan valósulna meg a kiegyenlítés?

Ezt úgy kell érteni, hogy alacsony jövedelemsávban akár nőhet is az adóterhelés, eltűnhet a minimálbér utáni adómentesség, másrészről viszont a magasabb sávban csökkenne az adóterhelés. Ez a fajta koncepció megoldást nyújthatna legális és nem legális adózó közti különbségek kiegyenlítésére. Ezzel együtt ennek komoly költségvetési kihatásai lehetnek, mert a foglalkoztatás közterheinek csökkentése érdekében más ponton további adóteher növekedésre lehetne számítani.

És az szja-fókuszú javaslatról mi a véleménye?

Ez a két másik javaslat vegyítése. A magasabb jövedelemsávban ugyancsak erősen csökkenne az adóterhelés, amellett, hogy az alacsony sávban sem emelkedne. Értelemszerűen viszont ez a legdrágább javaslat, amiatt, hogy a foglalkoztatás közterhei egyik sávban sem emelkednének. Ezért ez járna leginkább más adónemekben növekedéssel.

Melyik tűnik a leginkább kivitelezhetőnek?

Nehezen tudnék a három közül választani. Az első javaslat kapcsán mindenképp fontosnak tartom a szolidaritási adó megszüntetését, de kevésnek tartom a járulékcsökkentés koncepcióját a foglalkoztatás közterheinek tekintetében. Annak módját kell megtalálni, hogy minél többen kerüljenek a legális adófizetők körébe, és közöttük kellene szétosztani megfelelő mértékben az adóterhelést. Erre inkább a másik két tervezet nyújt megoldási lehetőségeket, ezek viszont nem számolnak a szolidaritási adó megszüntetésével.

Mennyire kidolgozottak ezek a javaslatok?

Törvényszöveg szintjén nyilvánvalóan még nincsenek kidolgozva, egyébként akkor lehet majd részletes vitát folytatni, mikor ez meg lesz, mert akkor látszik, hogy pontosan mit is kell érteni az egyes szabályok alatt. Modell-számítások viszont készültek, tehát nem egyszerű elméleti koncepciókról van szó.

Az egykulcsos adórendszerről mi a véleménye, mekkora esély van ezen javaslatok fényében, hogy afelé mozduljon el a magyar adórendszer?

Az egykulcsos adórendszer lenne a legradikálisabb lépés abba az irányba, hogy ne legyen nagy különbség az alacsony, és a magas jövedelműek adóterhelése között. Az egykulcsos adó értelmetlenné teszi az adókikerülést azáltal, hogy olyan terhelést vezet be, amit ésszerűbb megfizetni, mint bármilyen kockázatot vállalni. Abban viszont nem vagyok biztos, hogy egy ennyire radikális lépésre szükség van, szerintem kevésbé radikális intézkedésekkel is el lehet érni ugyanezt a hatást. De sajnos a miniszterelnök által preferált javaslat – mint már említettem – éppen ellenkező irányba hat.

A foglalkoztatásra milyen hatást gyakorolhatnak a javaslatok?

Nem gondolom, hogy a foglalkoztatás egyik napról a másikra növelhető csak adójogi intézkedések nyomán. A foglalkoztatás problémáit egyéb intézkedésekkel lehet, és kell kezelni, úgy mint képzés, mobilitás elősegítése, satöbbi.

Fontos a források kérdése, hiszen a javaslatok után két markáns, egymásnak némileg ellentmondó vélemény rajzolódott ki a szakértők körében. Egyesek keveslik a tehercsökkentés mértékét, míg mások még azoknak a forrását sem látják biztosítva, amikkel a miniszterelnök előállt.

Nagyon nehéz igazságot tenni úgy, hogy egyébként a statisztikai adatok a Pénzügyminisztériumtól jönnek, tehát amikor a minisztérium előjön azzal, hogy 200-250 milliárdos mozgástér áll rendelkezésre, akkor nincs lehetőségünk arra, hogy ezt cáfoljuk. Ez az ő adataikon alapul, és nincsenek ehhez képest alternatív adatforrások.

Gyurcsány Ferenc egyik javaslata tartalmazza az ingatlanadó bevezetését, mellyel kapcsolatban már számos találgatást lehetett hallani. Most akkor lesz ingatlanadó, vagy nem lesz?

Itt egy elméleti dilemma van. Azt kell eldönteni, hogy mi a fontosabb: a versenyképesség helyreállítása, akár a lakosság életkörülményeinek rovására is, vagy a versenyképességet áldozzuk fel a lakosság jólétének azonnali növelése érdekében. Az ingatlanadó népszerűtlen intézkedés, ugyanakkor az ország felzárkózásához nyílván jobban hozzá tud járulni, forrásokat biztosítana a versenyképesség növeléséhez, de ugyanilyen intézkedés lehetne például az áfa növelése.

Mikor várhatunk konkrét lépéseket?

2009. január 1-től bármi megtörténhet, akár az ingatlanadó tekintetében, amit tartalmaz is az egyik javaslat, akár az áfa emelés kérdésében, ami jelenleg tabu, hiszen egyik javaslat sem tartalmazza. Ami pedig Gyurcsány Ferenc javaslatait illeti, ő jelezte, hogy június végére már kihirdetett állapotban szeretné látni a törvényt. Azt nem tudom, hogy azokra a széleskörű szakmai egyeztetésekre, vitákra melyek elindultak lesz-e elegendő idő.

Kik vesznek részt az egyeztetéseken? Csak szakértők, vagy gazdasági szereplők is?

Mivel ez egy nyilvánosan bemutatott koncepció, így bárki véleményezheti, akár a kormány irányába, akár a szakmai körök egymás között. Ezzel a miniszterelnök megindított egy nyilvánosság előtt zajló szakértői párbeszédet.

Mekkora szerepe lesz ebben az SZDSZ-nek, melyik javaslat irányába tolódhatnak el az egyeztetések a kisebbik kormányzópárt hatására, amely nyíltan vállalja, hogy az egykulcsos adórendszer, illetve az ingatlanadó híve.

Kóka János nyilatkozott már ezzel kapcsolatban, és úgy tűnik, hogy nem a miniszterelnök által preferált járulékcsökkentésre építő koncepció ragadta meg a figyelmüket, hanem továbbra is az egykulcsos adó irányába mutató, az adórendszer torzulásait jobban kiegyenlítő elképzelések. Tehát ebből még kialakulhat egy koncepcionális vita a két párt között…