Bozsik Yvette stílusában egyedi, a nézői fantáziát megmozgató, szellemes művész. Fodor Antal hosszú évtizedeken keresztül meghatározó koreográfusa volt a Magyar Nemzeti Balettnek, akit elődeim – úgy érzem - nem kezeltek a helyén. Markó Iván a magyar táncművészet egyik legkiemelkedőbb alakja. Véleményem szerint egy, a magyar balettművészet hagyományaiért felelős nemzeti balett-társulatnak kötelessége, hogy alkotásaiból legalább egyet a repertoáron tartson.
Bozsik Yvette
1988-ban szerzett balettművész diplomát az Állami Balett Intézetben. 1988 és 1992 között a Fővárosi Operettszínház táncművészeként dolgozott, ezzel egyidőben a Természetes Vészek Kollektíva alapítójaként kortárs és alternatív táncelőadásokat hozott létre.
1992-ben önálló alkotói útra lépett, Imre Zoltán hívására számos koreográfiát készített a Szegedi Balett számára és 1993-ban leszerződött a Katona József Színházhoz. Ugyanebben az évben megalapította saját együttesét Bozsik Yvette Társulat néven, melynek művészeti vezetője. A társulat azóta az ország egyik kiemelt, nemzetközileg is elismert kortárs táncegyüttese.
2007-ben koreográfus diplomát szerzett a Magyar Táncművészeti Főiskolán, ahol a koreográfia szak meghívott tanára. Érdeklődése a tánctól a színházig és a filmig is terjed. Önálló rendezéseket készített és főszerepeket játszott. Tavaly elsőként vehette át kortárs táncművészként a Kossuth-díjat.
Fodor Antal
Fodor Antal az Állami Balettintézet (a mai Magyar Táncművészeti Főiskola) elvégzése után az akkor alakuló Pécsi Baletthez került.
A táncolással egyidejűleg elkezdett koreográfiákat is készíteni, hiszen eleve az alkotói pályára készült.
Első művei: A pulóveres Daphnis és Chloé (1964, Szabó László), Ballo Concertante (1966, Vivaldi) voltak. Koreográfusi pályáját 1969-től a Magyar Állami Operaházban folytatta, ahol „úttörő” volt a művek gondolatiságában és zeneiségében egyaránt. A klasszikus balett tökéletes ismeretén túl birtokolta a modern tánckülönböző formanyelveit is, s ezeket nagyszerűen tudta ötvözni darabjai mondanivalójával. Az áldozat című alkotása (1973) nélkülözhetetlen előfutára volt a később bemutatott Béjart baletteknek: e mű nélkül valószínűleg nehezebben fogadták volna el Béjart koreográfiáit az Operaházban a táncosok és a nézők.
Fodor Antal kiemelkedő alkotása A próba (1982, Bach-Presser), című, kétfelvonásos rockbalett is, amely rövid időn belül hihetetlen előadás- és nézőszámot ért meg, s amelyet több európai együttes és a Kirov Balett is felvett repertoárjára.
Az alkotói pálya mellett Fodor Antal jelentékeny szerepet vállalt a tánc közéletében is. Vezette az Operaház balettegyüttesét, ügyvezető elnöke volt a Magyar Táncművészek Szövetségének, főtanácsadója a Duna Televízió elnökének. Jelenleg a Magyar Koreográfusok Társaságának elnöke.
Fodor Antal elvégezte a Színház-és Filmművészeti Egyetem rendező-koreográfus szakát, majd megszerezte a DLA (Doctor of Liberal Arts) címet.
Markó Iván
1947. március 29-én született Balassagyarmaton. Táncművészeti tanulmányait az Állami Balett Intézetben végezte. 1967-től a Magyar Állami Operaház tagja, ahol lírai alkatának, csiszolt technikájának köszönhetően rövidesen eltáncolja számos romantikus és klasszikus balett férfi főszerepét. 1972-ben Maurice Béjart brüsszeli társulatához: A XX. Század Balettjéhez szerződik, és a Tűzmadár címszerepével debütál. Ettől kezdve Markó Iván lesz e világhírű együttes egyik vezető szólistája, akit a nemzetközi tánckritikusok 1974-ben a világ 10 legjobb táncosa közé választottak.
1979-ben visszatér Magyarországra, és Győrben megalakítja saját, 15 tagú társulatát az Állami Balett Intézet akkori végzős évfolyamából.
A közös munkát valójában már egy évvel korábban elkezdi. Jövendő táncosainak vizsgakoncertjére készíti el élete első, saját koreográfiáját, A Nap szerettei című kompozíciót Carl Orff: Carmina Burana című zeneművének 10 tételére. Ez az alkotás történeti jelentőségű eseménnyé avatta a koncertet, hiszen a produkció során máris egy új társulatot és egy igazi koreográfust ünnepelhetett a közönség.
Az első darabot újabbak követték: egyrészes táncművek éppúgy, mint egész estés, monumentális produkciók, amelyek egyértelműen bebizonyították, hogy Markó Iván koreográfusként is kivételes tehetség.
1972 és 1991 között nyolcvan külföldi turnén vett részt a világ számos országában. A Párizsi Opera, a milánói Scala és a jeruzsálemi Rubin Akadémia vendégkoreográfusa. Részt vesz a Baltimore-ban megrendezett Világszínház Fesztiválon, ahol A csodálatos mandarin című darabját a nemzetközi kritikusok a rendezvény legjelentősebb alkotásának választják. Markó Iván 17 éven át a Bayreuthi Ünnepi Hetek balettigazgatója és koreográfusa.
1992-től Európa és a tengerentúli országok vendégkoreográfusa. 1996-ban megalapítja a Magyar Fesztivál Balett együttesét. Művészeti vezetőként és koreográfusként mindig arra törekszik, hogy a közönséget megszólító, érzelemgazdag, gondolatébresztő, ugyanakkor látványos műveket komponáljon.