Az önkormányzatok, piacra dobott kötvényeik bevételét főképp arra fordítják, hogy működési költségeiket állják és hogy rendelkezzenek az uniós forrásokhoz szükséges önrésszel.

Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) tavalyi jelentése alapján, a helyhatóságok 2002 és 2006 között, már így is 45 százalékkal nagyobb arányban adósodtak el. Ilyen helyzetben a kötvénykibocsátási hullám még jobban erősíti e folyamatot és csak elodázza, hogy az önkormányzatok kikerüljenek a csávából.

Tavaly év vége felé a kötvények kibocsátásából származó eladósodás mértéke már 50 milliárd forint felett járt országosan, azóta ez a szám, a jelek szerint még tovább nőtt.

A kötvénykibocsátás veszélyeire ugyanis a kormányzat is felfigyelt, ezért nemrégiben ötpárti egyeztetést hívott össze, hogy a korlátozásról vitatkozzon. Ezt megtudván, a testületek "előremenekültek" és még jobban fokozták az áruba bocsátott kötvények számát.

Zongor Gábor, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének (TÖOSZ) főtitkára szerint a kibocsátás, a többi közt azért ilyen népszerű, mert nem kell bajlódni a közbeszerzési provedúrával. A másik fő ok, hogy a bankok is jó üzletet szimatoltak az ügyletek finanszírozásában, hiszen a népesebb városok, de különösen a megyék esetén szinte kizárt a csődveszély, így ezek alacsony kockázatú adósnak számítanak.

A pénzintézetek tehát nagylelkűen hiteleznek a kibocsátáshoz, egyes helyhatóságok viszont Pató Pál módjára vágnak bele az ügyletekbe, mivel ezen kötvényekre a viszonylag hosszú futamidő és a késleltetett törlesztés jellemző. A rizikót előszeretettel becsülik alá, mivel a törvény szerint az eddig kibocsátott kötvények törlesztését csak a következő önkormányzati választások után kell megkezdeni.

A helyhatóságok elsősorban azzal indokolják a jelentős mértékű kibocsátást, hogy máskülönben képtelenek lennének igénybe venni az EU-s forrásokat, hiszen saját kasszájukból nem tudnák állni a szükséges önerőt.

Számos önkormányzat viszont- mindezen túl- működési költségeire és adósságtörlesztésre fordítja a kötvények bevételét. A jelentős kibocsátónak számító Ózd önkormányzata például a kötvényekből befolyt összeg teljes egészét saját fenntartására költötte, ám idén még mindig a működési költségek 3,7 százalékát kitevő hiánnyal küszködik.

A másik jellemző példa a szolnoki önkormányzaté, amely azt követően vágott bele a többmilliárdot kitevő (svájci frank alapú) kötvény kibocsátásba, miután a központi költségvetéstől a vártnál 300 millió forinttal kevesebbet kapott a személyi jövedelemadó visszatérítéséből.

A helyhatóságok kibocsátása már csak azért is nevezhető hazardírozásnak, mivel a kötvények rendszerint devizaalapúak, így még árfolyamkockázattal is lehet majd számolni.

Saját kötvényt kibocsátó önkormányzatok az ország minden pontján akadnak. Ám amíg a tehetősebb "kötvényesek" úgy mint Komárom-Esztergom- megye képesek beruházni is a befolyt összegből, így valamicskét visszaforgatni a kölcsönökből, addig a Békés- megyéhez hasonló szegényebb önkormányzatok szinte kizárólag önfenntartásra költenek, hiszen egyébként képtelenek lennének levegőhöz- uniós forrásokhoz- jutni.

A Pénzügyminisztérium elsősorban a konvergencia-program miatt fejezte ki aggódalmát, ugyanakkor ennél sokkal inkább fenyeget a lokális jellegű adósságcsapda, mivel az önkormányzatok deficitje csak az államháztartási hiány kicsiny hányadát teszi ki.

A TÖOSZ szerint a sárkány legyőzéséhez elsőként az önkormányzati finanszírozás struktúráját kellene átalakítani, ám a kormányzat eddig érdemben nem foglalkozott ezzel, csak a tüneti kezelésre futotta.