Breszt-Litovszki béke évfordulója

A kaotikus helyzetben lévő Oroszország 1917 decemberében ült tárgyalóasztalhoz a központi hatalmakkal, a bolsevikok az azonnali kilépést szorgalmazták. Németország elérkezettnek látta az időt, hogy összeroppantsa Oroszországot, a német delegációt vezető Richard von Kühlmann és Max Hoffman tábornok komoly területi követeléseket támasztott a Trockij vezette oroszok felé. Az Osztrák-Magyar Monarchiát Ottokar Czernin, az ottomán birodalmat Talat pasa képviselte a tárgyalásokon.

Trockij és a bolsevik vezetők előnyös békére számítottak, úgy gondolták, hogy a németek minden erejüket a nyugati frontra akarják összpontosítani, ahonnan az amerikai csapatok fellépését várták. Azt viszont nem tudták, hogy a németek jelentősen alábecsülték az amerikaiak katonai erejét, így nem állt érdekükben elhamarkodott kedvezményeket tenni Oroszország felé.
A területi követelések hallatán a külügyi népbiztos tisztségét betöltő Trockij február 10-én felállt a tárgyalóasztaltól, és egyoldalúan véget vetett az egyezkedésnek. A központi hatalmak február 18-i előretörése előtt azonban a bolsevikoknak is meg kellett hajolniuk, így a népbiztosnak újra le kellett ülnie tárgyalni, ezúttal még rosszabb feltételekkel. Oroszország elvesztette a Baltikumot, Belorussziát és Ukrajna egy részét, ami a legfejlettebb ipari terület volt. A békeszerződés alapján Oroszország népességének egyharmadát, iparának felét, és szénbányáinak 90 százalékát vesztette el.

Oroszország elismerte Finnország, Lengyelország és Ukrajna függetlenségét, és feloszlatta hadseregét. Mindkét ország szabadon bocsátotta a hadifoglyokat, lemondott a háborús károk megtérítéséről, és tervbe vette a diplomáciai kapcsolatok felvételét. A szerződésben külön kitételként szerepelt a törökökhöz kerülő területeken élő örmény kisebbség jogainak védelme, amelyet a később az örmények lemészárlásában komoly szerepet játszó Talat pasa ugyan készségesen aláírt, alig három hónap múlva azonban már semmibe vett.

A békével a bolsevikok a rendszer konszolidációjához rendkívül fontos lélegzetvételnyi szünethez jutottak, bár a rendkívüli területi veszteség sok politikai csoportosulást a bolsevikok elleni harcra sarkallt.

Augusztus 27-én Berlinben pótszerződést írtak alá, amelyben a béke IX. cikkelyével ellentétes módon Szovjet-Oroszországot hatmilliárd aranymárka hadisarc megfizetésére, valamint Észtország, Litvánia és Grúzia függetlenségének elismerésére is kötelezték. A szovjet kormány Németország háborús veresége után, 1918 novemberében felmondta a békét (amelyet a Párizs környéki békeszerződések is semmisnek nyilvánítottak), s a szovjet hadsereg megkezdte az addig német és osztrák-magyar uralom alatt álló területek visszafoglalását.