Rory Gallagher, az ír csodagitáros egy évtizede ment el

Zenéről, ízlésről lehet vitatkozni, így nem meglepő, ha sokan vannak, akik se nem Jimi Hendrix-szel, se nem Claptonnal kezdik minden idők legjobb gitárosainak felsorolását, hanem Gallagherrel. A fantasztikus kezű fiú 1948. március 2-án született Ballyshannonban.

Tízéves korától szerepelt közönség előtt, s 11 éves volt, amikor tehetségkutató versenyt nyert, s 13 éves korában alakította első együttesét. Még sehol sem volt a minden idők legjobb bluesrocktriójának kikiáltott Cream együttes, amikor Rory 1965-ben létrehozta a Taste-et. Ő volt az első gitáros, aki e hangszer sokak szerint legjobbikán, Fender Stratocasteren pengetett.

A Taste valóban a rocktörténelem első triója volt, igaz, hogy nem váltak annyira népszerűvé mint a Cream, de túlélték, s ők búcsúztatták 1968. novemberében.

Óriási sikerű koncertjeik sokasága után csak 1969-ben jelent meg első lemezük, s csak öt albumot jegyeztek, mert 1971-ben feloszlott a Taste. Egyik legszenzációsabb fellépésük 1970 augusztusában volt az angliai Wight szigetén - erről nagyszerű lemez készült.
Rory Gallegher egyik leghíresebb dala a Sugar Mama, a Taste együttessel készült és egy nemzedék zenei jelképe.

Az élő megjelenés összességében mindig erősebb oldala volt zenekarnak. Gallagherék 1969-ben a Blind Faith-szel együtt az Egyesült Államokban és Kanadában is tomboló sikert arattak.

Gallagher szólópályáján is koncertzenész maradt. Első szólóturnéiról (Írország, Európa) szenzációs lemezek készültek. Rory neve szóba került a Rolling Stones együttes tagjai között is, amikor 1974-ben Mick Taylor helyére kerestek gitárost.

Amerikában is sikerrel próbálkozott: játszott Muddy Watersszel, Albert Kinggel, de Freddie Kingtől és másoktól is sokat tanult. Koncertjein gyakran elővett akusztikus hangszereket - gitárt, mandolint -, a blues és a rock mellett sokat merített az ír népzenei örökségből.

Sok magyar rocker emlékszik arra az örömkoncertre, amelyet 1985 januárjában adott a régi Budapest Sportcsarnokban.

A kiváló képességű zenész gyakran nézett a pohár fenekére, s mértéktelen alkoholizálás következményeként májátültetést kellett végrehajtani nála, de továbbra sem tudott megálljt parancsolni és 1995. június 14-én meghalt.

Több mint harminc lemeze jelent meg a válogatásokkal együtt. Halála óta több válogatással emlékeztek minden idők egyik legjobb fehér gitárosára. A legutóbbi, játékát rögzítő album 2006-ban jelent meg montreux-i koncertfelvételeivel.