Hogyan lett, hogyan lehetett Gorbacsov – új seprűként – az SZKP főtitkára, amikor közvetlen elődei mind szenilis és megroggyant egészségű, véreskezű „veteránjai” voltak a Szovjetunió Kommunista Pártjának?

Erre nagyon egyszerű a válasz. Gorbacsov egy olyan területnek volt a párttitkára, ahol gyógyvizek voltak és pártüdülők, és ahol az egyik alkalommal Brezsnyev, Andropov és Csernyenko is ott volt, azaz négy párttitkár, az akkori és három következő. Gorbacsovban nagyon sok szervilizmus volt, ajándékokkal lepte el a vendégeket, Brezsnyev és Andropov személyes orvosa keltették a jó hírét, és ez később nagyon jól jött neki. Moszkvába úgy került fel, mint a mezőgazdasággal foglalkozó párttitkár, és menetelt is szépen felfelé a ranglétrán. Ő volt a legfiatalabb és nagyon dinamikus is, de a mezőgazdaságot – ami a legelhibázottabb gazdasági ág a szovjethatalom kezdete óta – nem hozta rendbe. Emlékezzünk vissza, akkor voltak a nagy áruhiányok is. Igaz, más se tudta volna rendbe hozni, ha Marx és Lenin együtt feltámadnak, akkor se lehetett volna, mert egy kolhozrendszerre épülő mezőgazdaságot nem lehet. Ennek ellenére nagyon jó híre lett. Amikor Andropov lett Brezsnyev halála után az SZKP főtitkára, előrelépett, csak ugye Andropov nem uralkodott sokáig. Amikor ő is meghalt, a gerontokrácia, az öregek nem Gorbacsovot, hanem Brezsnyev kegyencét és kedvencét, Csernyenkot választoták meg. Gorbacsov a második ember lett, de mások is harcoltak még, Grisin moszkvai és Romanov leningrádi párttitkár például. Igaz, Gorbacsov nagyon erős volt, támaszkodott a KGB-re, ekkoriban még egyáltalán nem volt reformer. Támaszkodott a pártapparátus fiatalabb tagjaira és Andropov köreire is. Andropovról meg tudni kell, hogy egy mocskos gyilkos volt. Az hülyeség, hogy reformer lett volna, gondoljunk az ’56-os magyarországi, vagy ’68-as csehszlovákiai szerepére. Továbbá teljesen magántulajdon-ellenes volt, sokáig még a KGB tisztek számára sem tette lehetővé, hogy magánlakásuk legyen. Állami nyaralókban, dácsákban lakhattak, de nem juthattak még egy telekhez sem, mert azt egy kispolgári, burzsoá dolognak tartotta.



Tehát a legsötétebb sztálini időkben szocializálódott öregek és az úgy nevezett reformértelmiség is Gorbacsov mögött álltak, mert nekik is a legjobb arcát mutatta: fiatal volt és dinamikus. A hruscsovi idők, a ’60-as évek nemzedékéhez is volt kapcsolata, de nem közvetlen. Jakovlev, a peresztrojka ideológusa és második embere sokat mesélt nekem arról, hogy Gorbacsov hogyan tartotta velük a kapcsolatot. Nem sokkal Csernyenko halála előtt megkötötte az alkut az öregekkel szemben. Usztyinov, a hadügyminiszter is mögötte állt, személyes jóbarátja volt, királycsináló. Nem sokkal Csernyenkó halála után üzent a fián keresztül Gromikónak, a keményvonalas külügyminiszternek, hogy amennyiben megkötik az alkut, megoszthatják a hatalmat. Gromiko elnök lesz, a Szovjetunió legfelső elnöke és Gorbacsov átveszi a párt vezetését. Ebből nem lett semmi, Gromikó ugyan névleges elnök lett, de Gorbacsov nem adta át a tényleges hatalmat, részben sem. Még egy olyan társcsászárság formájában sem valósult meg, mint amire most látunk kísérletet Putyin és Medvegyev részvételével.

Mi volt az uszkarényije (gyorsítás) és a peresztrojka (átalakítás)?

Az uszkarényije azonnal megbukott. Semmi értelme nem volt az egésznek. Voltak brutális, Andropovtól örökölt eszközei is. Például körülvették a mozikat és színházakat, áruházakat, hogy ki jár oda munkaidőben… Gorbacsovot nagyon lejáratta az alkoholtilalom, az egy nagy hülyeség volt. Ligacsov, Gorbacsov nagy híve és későbbi riválisa találta ki, aki borzasztó absztinens volt. Gorbacsov maga nagyon szereti az italt, erről magam is meggyőződhettem a 75. születésnapján: bizony nem veti meg a konyakot. Elég szemét dolog volt Gorbacsov részéről, hogy kiírtatta Grúzia és a Krím félsziget legjobb szőlőit.

Miért bukott meg az alkoholtilalom? Pusztán azért, mert az oroszoktól elvenni az alkoholt holtan született ötlet, vagy gazdaságilag is visszaütött ez a lépés? Egy olyan méretű, és fogyasztói hajlandóságú szeszpiac kiesése, mint az oroszé, komoly bevételeket vehet el a gazdaságtól...

A narkománia és a kisüsti fogyasztás nagyon megnőtt. Titokban lehetett alkoholhoz jutni. Moszkvában volt akkor egy magyar bolt, amolyan csemege üzlet. Nos, az utcáról, csak úgy, nem lehetett bemenni oda, mert a nagyon népes, több ezres moszkvai magyar kolóniának nyitották, onnan és a külkereskedelmi képviseletről lehetett magyar bort, pálinkát szerezni. Soha olyan jól nem állt a magyar külkereskedelem, mint akkoriban. A szovjet külkereskedelem képviselői szabályosan elzarándokoltak oda, a magyar kollégák kihasználták a helyzetet és jó sok piát adtak nekik, még ajándékba is. Reggel megérkeztek tárgyalni és délben már nem mentek haza, kocsival kellett vinni őket, úgy be voltak rúgva. Nagyon sok volt a feljelentés emiatt, és hatalmas sorok álltak már reggel is. Az orosz ember már reggel is iszik, ez nagyon rosszul hat a munkamorálra, főleg hétköznap. Például, ha vasárnap berúgnak, akkor hétfőn is, ezért folyamatosan fáj a fejük. Azért az alkohol kampányban volt ráció is, csak nem ilyen ’30-as évek Chicagójára, Al Capone időszakára emlékeztető módszerhez kellett volna nyúlni. Fel kellett volna emelni az árát, és főleg megbüntetni azokat, akik elkésnek a munkából, vagy részegen dolgoznak a gépekkel.