Tesztoszteronnal az anorexia ellen

A Michigani Állami Egyetem kutatóinak most folyó vizsgálatában 538 ikerpár vesz részt. Megállapították, hogy azoknak a nőknek, akik hímnemű ikertestvérükkel voltak együtt az anyaméhben, kisebb a kockázatuk az étkezési rendellenességek kialakulására, mint az egypetéjű, nőnemű ikreknek.

Korábbi kutatások bizonyították már, hogy az anyaméhen fiú ikertestvérükkel osztozó leánymagzatok több tesztoszteronnak vannak kitéve.

Kelly L. Klump és munkatársai az Archives of General Psychiatry szakfolyóirat márciusi számában közölték megállapításukat arról, hogy a tesztoszteron férfihormon védőhatású lehet az étkezési rendellenességek kialakulásával szemben.

A nők között gyakoribbak az étkezési rendellenességek, mint a férfiaknál, mert náluk erősebbek azok a szociális hatások, melyek a soványságot idealizálják. Azt azonban eddig nem tanulmányozták, hogy biológiai hatások is érvényesülnek-e a rendellenességek kialakulásában.
Klump csoportja 304, egypetéjű ikerből származó nőt és 165 férfit vizsgált, valamint 59 nőt és 54 férfit, akiknek ikertestvére ellenkező nemű. A kontrollcsoportban 69 nő volt, akik legalább egy fiútestvérrel nőttek fel. A vizsgálatban 18 és 29 év közöttiek vettek részt.

Az étkezési rendellenességek értékelésére a Minnesota Étkezési Viselkedés Felmérést használták, amely magában foglalja a testtel való elégedetlenség, a testsúllyal való folytonos foglalkozás és az evési rohamok mérését, valamint olyan szokásokról szóló kérdéseket, mint beöntések alkalmazása.

A rendellenességek sokkal gyakrabban fordultak elő nőknél, mint férfiaknál. Ezen túlmenően a kutatók egyértelmű csökkenést állapítottak meg a rendellenességek előfordulási arányában és mértékében a nők és a férfiak körében is akkor, ha az ikertárs nem nőnemű, hanem hímnemű volt, tehát magasabb volt a magzatokat érő tesztoszteron szint az anyaméhben.

A vizsgálat a hímnemű ikertestvérrel bíró nőknél is kevesebb étkezési rendellenességet talált, mint az egyszerűen fiútestvérrel felnövő nőknél. Mindez azt támasztja alá, hogy biológiai háttere is van az étkezési rendellenességeknek.